2018. május 22., kedd

DÉLELŐTT | 
A Szentlelket nem lehet megvásárolni!

Igehely: ApCsel 8:5-24; Kulcsige: ApCsel 8:18 „Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel neki.”

Simon olyan ember volt, aki valamilyen módon érvényesülni akart. Elveszítette a tekintélyét és jövedelmét azáltal, hogy a varázslás bűnéből az emberek megtértek. Talán azért, hogy a veszteségét pótolja, a Szentlelket akarta megszerezni, akár úgy is, hogy fizet érte, hogy aztán legyen egy jövedelemforrása. Péter szavaiból azt érthetjük meg, hogy Simon úgy lett hívővé, hogy az élete nem változott meg. Simonnak meg kellett értenie: nem az ember birtokolja a Szentlelket, hanem a Szentlélek birtokolja az embert.

Mi miért tartjuk fontosnak a Szentlélek jelenlétét az életünkben? Hogyan akarjuk azt megkapni? Jézus Krisztus az életét áldozta fel azért, hogy megkapjuk a Szentlélek ajándékát, de nem azért adja, hogy egyéni érdekeinket szolgáljuk, hanem azt akarja, hogy Isten országa rajtunk keresztül is terjedjen. A Lélek az Isten ajándéka (20), és azoknak adja Isten, akik kérik tőle (Lk 11:13).

Fekete Csaba

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek ad valódi szabadságot 

Igehely: 2Kor 3:12-18

Mózesnek a törvényt kellett továbbadnia a népnek, Isten megbízásából. Az ő szolgálatát a mulandó dicsőség jellemezte, és azért tett leplet az arcára, hogy ne legyen látható a dicsőség eltűnése. A törvény szerepe, hogy rámutasson bűneinkre, tehetetlenségünkre a bűnnel szemben, és arra is, hogy méltók vagyunk az ítéletre. A Szentlélek jelenléte dicsőségesebb, mert ahogy Jézus mondja: „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” (Jn 16:14). A Szentlélek dicsőíti Jézus Krisztust azáltal, hogy felfedi számunkra szabadító hatalmát: megszabadít a bűntől és annak következményeitől. A Lélek az, aki által van képességünk ellenállni a kísértőnek, testünk kívánságainak, és mindannak, amivel a világ csábít, és általa tudjuk cselekedni a jót.  A Szentlélek tesz méltóvá szemlélni az Úr dicsőségét, már itt ebben a földi életben, és miközben ezt tesszük, elváltozunk, és folyamatosan kiábrázoljuk Jézust. Azok, akik a Szentlélek munkáját megtapasztalták életükben, részük lesz az örök és teljes dicsőségben: „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett” (2Kor 2:9).

Fekete Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?