2018. május 27., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Isten gyermekeivé leszünk, ha befogadjuk Krisztust

Igehely: Jn 1:9-14; Kulcsige: Jn 1:12 „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében.”

Egy történet szerint volt egy ember, aki egy pincelakásban élte életét. Szerény otthonába csak egy kis ablaknyíláson át szűrődött be a napfény. Amikor a nap kósza sugarai áthatoltak a szűk nyíláson, szívét megörvendeztette. Minden nap várta a napfelkeltét, mert szerette a világosságot. Egy nap az a gondolat fogalmazódott meg benne, hogy jó lenne közelebb kerülni ahhoz a csodálatos fényforráshoz. Kimondhatatlan vágyát cselekedet követte. Elhagyta megszokott félhomályban lévő helyét, és egy merész lépésre szánta el magát. Elindult homályos pincelakása bejárata felé és rálépett az első lépcsőre. Majd a másodikra, a harmadikra és lépésről-lépésre haladt a lépcsőn felfelé. Már az első lépcsőfokon egy pillanatra megállva azt vette észre, mintha világosabb volna, mint amihez eddig volt szokva. Kimondhatatlan vágyának nem tudott ellene állni, haladt egyre feljebb. Lépésről-lépésre világosabb és világosabb lett. Szinte már bántotta az eddig szürke, félhomályban élő ember szemeit. Mikor felért a lépcsőn a napfényre a lélegzete is elállott, attól, amit látott. Az életét eddig félhomályban élő emberünk azt hitte, hogy az az igazi világosság. Eddig nem ismerte az igazi világosságot. Amikor ezt megtapasztalta, soha többé nem vágyott vissza régi, szürke életébe.

Isten nélkül az életünk nagyon hasonlít a szürkeségben élő emberünk életéhez. Mindannyian Isten nélküli állapotban születünk, de Alkotónk belénk helyezte a fény, az igazi világosság, az Isten utáni kimondhatatlan vágyat. Sokan nem tudják szavakkal megfogalmazni ezt a vágyat. Csak éreznek egy hiányt az életükben, egy vágyakozást valami után. Ezért keresésbe kezdenek, és próbálják annak hiányát pótolni szórakozással, tánccal, testi élvezettekkel, s mind azzal, amit ez a világ felkínál. Én is valamikor ezt tettem, amíg rá nem jöttem, hogy keresésem hiábavaló volt, mert rossz helyen akartam.

Megismerted-e már az igazi világosságot? Vagy még mindig homályban élsz, amiről azt hiszed, hogy az az igazi világosság? Isten gyermekévé lettél-e már? A világosság fiai közzé tartozol-e? Van-e még valami sötétség az életedben, vagy olyan dolog, amit szeretnél jól elrejteni az emberek szemei elől?

Kelemen Sándor Tomi

Imaáhítat: 

Imádkozzunk gyermekeink istenismeretéért! – Zsolt 78:3-7

Bibliaóra: 

Hallgass az Úr igéire! – 5Móz 18:15-22 (Aranymondás: Ézs 55:10-11)

DÉLUTÁN | 

Egy áldott család

Igehely: Jób 1:1-5

Mai igénkben egy istenfélő családfő van bemutatva. Az igeszakasz elején található mondat sokat elárul arról, hogy milyen ember volt Jób. Istenfélő, feddhetetlen, a bűnt és rosszat kerülő, becsületes és igazságos volt. Ezek a tulajdonságok azt mutatják, hogy Jób nem akárhogy élte életét, hanem fontos volt számára az Úr és az ő akarata. Vajon az elmúlt napok mit árulnak el rólam, számomra fontos volt-e az Úr akarata? Milyen felsorolás hangozna el az én cselekedeteim nyomán? Életem példa volt mások számára, az Úrhoz ragaszkodtam, a bűnt kerültem, vagy van megbánnivaló életemben?

Jób gyermekeit is bemutatja nekünk az Ige. Szép családról olvashatunk, hét fiúban és három leányban gyönyörködhetett Jób. Összetartó család, akik szerették egymást, és nem hagyták ki egyiket vagy másikat, még a leányokat sem, amikor ünnepséget rendeztek otthonaikban. Nem kerülték egymást, nem szigetelődtek el egymástól, hanem keresték és értékelték egymás társaságát, mint szerető testvérek. Szép az, amikor a családban nem széthúzás látható, hanem összetartás, szeretet, elfogadás, megbocsátás. Sokszor kisebb családban is hiányzik az egység, a harmónia. Az összetartásban is látható, hogy Jób jól nevelte gyermekeit. Vajon én olyan ember vagyok, aki munkálja a szeretetet, a békességet, az egységet a családban? Ha igen, adjak hálát érte az Úrnak, de ha van mulasztásom ezen a területen, jöhetek bűnbánattal az Úr elé.

Annak ellenére, hogy Jób egy gazdag és igen tekintélyes ember volt, nem volt egy elbizakodott ember, hanem törődött gyermekeivel, és nem hanyagolta el az értük való közbenjárást Istennél. Tudta, honnan jön az áldás és a kegyelem. Mint a család papja, Jób áldozatot mutatott be az Úrnak gyermekeiért külön-külön, imádkozva mindegyikért. Nem csak a maga lelki életével törődött, hanem fontos volt számára gyermekei lelki állapota is. Érezzük, hogy felelősek vagyunk egymásért a családban? Készek vagyunk segíteni egymásnak, társ és támasz lenni a másik számára? Jób ilyen ember volt, erre tanít bennünket is, jó példát mutatva nekünk.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mt 20:1–16; Kulcsige: Mt 20:15 „Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?”

Tegnapi igénk úgy fejeződött be, hogy „sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” Hogyan? Erre is választ ad a mai igénk. A számok és teljesítmény bűvöletében élő ember nem tud mit kezdeni a mai történettel. Pedig de szeretnénk matematikai szöveges faladatként tekinteni erre a példázatra! A kérdés végül az lenne: Ha a gazda mindenkinek ugyanannyit fizetett, mennyi volt az átlagos órabér? Mindannyian érezzük, hogy nem jó a kérdés. Isten kegyelmi elhívása összeegyezhetetlen a mi matekunkkal. Nincs egész örök élet, fél örök élet, negyed örök élet… mint ahogy üdvösség sem.