Igehely: 1Kor 15:35–44 Kulcsige: 1Kor 15:42–43 „Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.”
Az emberben ott van a vágy, hogy mindennek megérthesse az összetételét és a folyamatát. Keressük ezt a teremtésben, a fogantatásban, a magzat fejlődésében. Annak ellenére, hogy ezeket már évszázadok óta figyeljük, összeségében még mindig nem ismerünk és nem értünk mindent. Mennyivel nehezebb olyasmit megértenünk, amit még nem láttunk, nem vizsgálhattunk, csak hit által elfogadtunk.
Isten kijelentette az emberi test feltámadásával kapcsolatban, hogy az hasonló a mag elvetéséhez. Nem ez a testünk támad fel, hanem egy megváltozott, dicsőségesebb: „Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test” (44.v.). Ez a testünk gyengeségeknek, öregedésnek van kitéve, az a testünk örökkévalóságra formáltatik. Ez a testünk érzékiséggel, kielégíthetetlen kívánságokkal van teli, a dicsőséges, feltámadott testünkből ezek is hiányoznak majd. A feltámadáskor Isten a korábbi, sokféle gyengeséggel küzdő emberi testet egy dicsőséges testté változtatja át.
Milyen jellemvonásokért vagy hálás, amelyek hiányozni fognak a feltámadott testedből?
Szabó Szilárd
Népének örök gondozója
Igehely: Zsolt 28:1–9 Kulcsige: Zsolt 28:9 „Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!”
Az Úr nem csak Dávidot volt kész meghallgatni. Nekünk is kínál szabadulást, és mindazoknak, akik őszintén segítségül hívják Őt nyomorúságukban. Akit nem hallgat meg az Úr, vagy aki nem is kiált hozzá, annak lelke hasonlít a sírba szállók lelkéhez. Nincs reménysége az ilyennek, előbb-utóbb elfogy az ereje, és legyen bármi, amibe kapaszkodik, csalódnia kell, mert mulandó dolgok nem tudnak igazi menekülést hozni.
Isten változhatatlan és örök, ereje mérhetetlen és legyőzhetetlen. Nincs nála nagyobb segítség. Kiáltsunk hozzá, bármilyen nehézségben legyen is az életünk! Isten nemcsak itt a földön védelmez, szabadít meg bennünket, hanem az örökkévalóságban is Ő lesz a mi menedékünk. Jézus azt ígérte tanítványainak és egyben nekünk is: „Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. … és magammal viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Jn 14:2–3).
Töltse el hála a szívünket, mert az Úr valóságos oltalom! Örüljünk, hogy benne van a mi szabadításunk, és az örökkévalóságban is Ő fog gondot viselni rólunk!
Szabó Szilárd
