Igehely: Mk 5:24b-34; Kulcsige: Mk 5:34 „Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Léteznek ezeknél szebb szavak: „A te hited megtartott téged”? Attól függ, te mit szeretnél ma hallani! Van egy különleges embercsoport: a néma szenvedők.
Igehely: Mk 5:21-24a; Kulcsige: Mk 5:23 „és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”
Szülőként nincs nagyobb fájdalom annál, mint amikor a gyermeked halálán van. Megtennél mindent azért, hogy meggyógyuljon!
Igehely: Mk 5:14-20; Kulcsige: Mk 5:13 „Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.”
Hányszor előfordult már, hogy szeretnénk parancsolni, csak nincs kinek, vagy ha van is kinek, hiába tesszük, mert nem hallgatnak ránk. Próbálunk parancsolni az időjárásnak: legyen napsütés, legyen eső vagy hulljon a hó!
Igehely: Mk 5:1-13; Kulcsige: Mk 5:8 „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
A függőségekről általában csak rossz dolgok jutnak eszünkbe, pedig az ember úgy lett megteremtve, hogy önmagában nem létezhet, életben maradása több tényezőtől függ.
Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A lepra egy szörnyű, hosszú lefolyású fertőző betegség. Az Ószövetség poklosságnak is nevezi, ami több esetben a bőrbetegségek gyűjtőneveként is használatos volt. A betegség lappangási ideje akár több év is lehet. Külön meghatározott mózesi törvények szabályozták a leprások életét.
Igehely: Mk 4:35-41; Kulcsige: Mk 4:40 „Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?”
Jézus nemcsak különlegesen tanított, hanem hatalmas cselekedetekben is! Beszéde és tettei Isten országának jelenlétét tanúsítják, és hitet ébresztenek.
Igehely: Kol 2:4–7; Kulcsige: Kol 2:7 „Meggyökerezve és tovább épülve őbenne és megerősödve a hitben, ahogyan arra megtaníttattatok, és amiben bővölködtök hálaadással.”
Aki már ültetett magot, pontosan tudja, hogy minden mag két irányban kezd el fejlődni. Lefelé gyökeret ereszt, hiszen azzal kapaszkodik, illetve tápanyagot vesz föl a talajból, felfelé pedig fejlődik a növény, amely majd a legtöbb esetben virágot hoz, termést nevel, szóval a jövő záloga is egyben.
A hívő életben is így kellene lennie. A „gyökér” Krisztusba kapaszkodik, és belőle táplálkozik. Ennek gyümölcse a mindennapi életben látszik meg, és a termés igazolja, hogy valóban elfogadtuk Krisztus Jézust, az Urat.