Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A lepra egy szörnyű, hosszú lefolyású fertőző betegség. Az Ószövetség poklosságnak is nevezi, ami több esetben a bőrbetegségek gyűjtőneveként is használatos volt. A betegség lappangási ideje akár több év is lehet. Külön meghatározott mózesi törvények szabályozták a leprások életét. A betegeket a papok vizsgálták meg a lepra külső jegyei alapján. Ha nem volt egyértelmű a lepra jelenléte, akkor a beteget hét napig el kellett különíteni. Ha a hét nap eltelte után a betegség nem terjedt, akkor még hét napig volt megfigyelés alatt az elkülönített személy, amíg a pap tisztának nem nyilvánította. Amikor valakiről kiderült, hogy leprás, akkor el kellett hagynia a lakott területeket, ruháját meg kellett szaggatnia, gondozatlan hajjal és eltakart bajusszal kellett járnia, és ha valaki közeledett feléje, akkor kiáltania kellett, hogy tisztátalan! (3Móz 13:45). Az elkülönítés kultuszi okokból történt, a leprás nem vehetett részt istentiszteleten, és áldozatot se mutathatott be, így a betegsége foglya lett haláláig! Miért gyógyult meg mégis pont ez a leprás ember?
Először: mert mindennél fontosabb volt számára a gyógyulás! Kész volt megszegni a törvényt, és belépni lakott területre. Nem foglalkozott mások véleményével, kritikájával, tudta, hogy ez az egyetlen esélye a gyógyulásra: ha személyesen találkozik Jézussal.
Másodszor: mert meg tudott alázkodni, és mert tudott kérni. Nem takargatta sebeit, nem kerülgette a forró kását, nem próbált diplomatikus lenni, hanem arcra borult, és egy őszinte vallomásban kifejezte kérését: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Ezzel elismerte, hogy Jézusnak van hatalma a betegsége felett! Szilárdan hitt abban, hogy meggyógyulhat, különben nem vetemedett volna erre a cselekedetre.
Harmadszor: mert Jézus meg akarta őt gyógyítani. Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt (ami egyértelműen tiltva volt, mivel így Ő is tisztátalanná vált a törvény szerint), és a leprás azonnal megtisztult.
Végül két dolog, amit tanulhatunk: hiába szeretnénk valamit, ha nem teszünk semmit érte; de hiába teszünk meg mindent valamiért, ha Isten azt nem akarja. Amikor viszont a kettő találkozik, akkor bizony csodák jönnek létre!
Szűcs Dániel
Imádkozzunk a lepramisszióban és más különleges szolgálatban fáradozókért! – Lk 10:33-34
Isten szolgájának az üzenete – 2Kir 8:7-15; 9:1-13 (Préd 12:13-14) (Károli f. Préd 12:15-16)
A haldoklókat ébresztő gyülekezet
Igehely: Jel 3:1–6; Kulcsige: Jel 3:2 „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt.”
Szárdisz Lydia fővárosa volt Kis-Ázsiában. Thiatirától 50 km távolságra, a mai Izmirtől keletre helyezkedett el. A világ legjelentősebb városai közé tartozott. Ékszer-, festék-, valamint textilipara tette gazdaggá. A vallási élet is virágzott, egy hatalmas Artemisz templom bizonyította ezt. A régészek később a pogány templom romjai mellett egy keresztyén gyülekezet alapjait is megtalálták. A város katonai szempontból szinte bevehetetlen volt, mivel egy 500 méter magas hegy lábánál helyezkedett el. A perzsa hadjárat idején a szárdisziak annyira biztonságban érezték magukat, hogy még őrséget se állítottak a város védelmére. Végül egy perzsa katona felfedezett egy alig észrevehető sziklahasadékot, ahol apró lépcsőkön keresztül bejutottak, és elfoglalták a várost. A jelentős fővárosból mára csak egy jelentéktelen kis falucska maradt.
Az ige mondanivalója összecseng a város történelmi múltjával: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” A látszat és a valóság közötti feszültség figyelhető meg a kijelentésben. Látszólag az élet virágzó a gyülekezetben, de a valóságban a halál egyre nagyobb területet hódít meg. Nagy a valószínűsége, hogy magad is ismersz olyan közösségeket, amelyek egykor erőteljesek, nagy létszámúak voltak, most pedig már csak az árnyékuk egykori múltjuknak. Mi a teendő ebben a helyzetben?
Először: szükséges egy őszinte helyzetfelismerés (diagnózis), amikor lekerül a lepel a látszatról, és nyilvánvaló lesz az igazság: halott vagy. Bármennyire fájdalmas, ez az első lépés a megmenekülésben.
Másodszor: a helyzetfelismerés után radikális változásra van szükség: ébredj fel, erősítsd a haldoklókat, emlékezz vissza, tartsd meg a hitet és térj meg! Azonnali és határozott beavatkozásra van szükség, ahogy egy orvos küzd egy haldokló életéért.
Harmadszor: a jutalom bőséges lesz: aki győz, fehér ruhát kap, és nevét nem törlik ki az élet könyvéből! A jutalomra tekintve minden földi szenvedés feledésbe merül.
Végül két alkalmazás: Ébredj fel! Ha viszont már éber vagy, ébreszd fel a haldoklókat! Ez egy komoly feladat: életmentő lehetsz!
Szűcs Dániel
