Igehely: Jn 2:13-22; Kulcsige: Jn 2:15 „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította.”
Jézus Krisztus többször megjelent a zsidó ünnepeken. Húsvét előtt is felment Jeruzsálembe, és bement a templomba. A templom az imádság helye kell legyen: „örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak” (Ézs 56:7). „Az én házamat imádság házának nevezik.” (Mt 21:13).
Igehely: Mt 3:13-17; Kulcsige: Mt 3:16 „
Sokszor olvasunk a Bibliában a megnyílt az égről, amely az Isten és ember közötti kapcsolatot szimbolizálja.
Igehely: Jn 1:32-34; Kulcsige: Jn 1:33 „Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.”
„Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.” János kijelenti, hogy aki elküldte őt, vagyis Isten mondta neki: „akire látod leszállani a Lelket, Ő az. És én láttam, és bizonyságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.” Ő a Messiás, akit annyira vártak.
Igehely: Jn 1:29-30; Kulcsige: Jn 1:29 „Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”
János részletesen beszámolt Jézus kilétéről. Elmondta, hogy Ő az Isten Fia. A jeruzsálemi küldöttség valószínűleg nem volt megelégedve Bemerítő János válaszával, mert már aznap visszatértek megbízóikhoz.
Igehely: Jn 1:19-28; Kulcsige: Jn 1:23 „Erre ő így felelt: »Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját«, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.”
Ez János bizonyságtétele: Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta! Bemerítő János tudta, miért küldetett. Nem is vágyott többre, csak hogy kiáltó szó legyen a pusztában, és kereszteljen.
Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:16 „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.”
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Ez nem más, mint az üdvtörténet, az évezredeken átívelő isteni kegyelem.
Igehely: 1Thessz 5:1–8; Kulcsige: 1Thessz 5:6 „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”
Nap mint nap mulandó dolgokban forgolódunk, ami éppen az ellenkezője az odafelvalókkal, örökkévalókkal való foglalkozásnak. Ti azonban, testvéreim, gondolkozzatok másképp!
Legyünk éberek! Aki éber, az teszi a dolgát, nem alszik, koncentrál, célratörő, összeszedett. Nem retteg attól, hogy vajon most jön-e vissza az Úr, és neki mindenképpen meg kell felelnie, hanem a helyén van, teszi a dolgát, amit Isten rábízott. És ha valamit nem ért, hát megkérdezi őt. Jézusra néz, nem önmagára, nem az ellenségre, mert ezek csak akadályoznák.