Igehely: Lk 21:25-37; Kulcsige: 21:27 „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel.”
Biztosan éltünk át olyat, hogy nyári melegben kint voltunk a mezőn, sehol egy felhő, de nemsokára mégis nagy vihar támadt. El tudjuk képzelni azt is, hogy milyen, amikor egy csapda felpattan és elfogja a váratlan arra járó állatot. Na ilyen váratlanul ér sokakat az Úr Jézus érkezése. Már most az övé minden hatalom mennyen és földön (Mt 28:18), és a legdicsőségesebb nevet, rangot is megkapta (Fil 2:9-11). Mikor a felhő tovább nem takarja, mindenki meg fogja Őt látni.
Amikor Krisztus megjelenik hatalmával és dicsőségével, akkor neked ez egy félelmetes rettegéssel teli pillanat lesz-e vagy felemelt fővel és nagy örömmel tudod várni a megváltásodat?
Ahhoz, hogy meglepetésszerűen és készületlenül érjen az a nap, semmi mást nem kell tenni, csak ez élet dolgaival törődni (34.v.). Lehet hogy nem vagy dobzódó vagy részeges, de mennyire merültél bele e földi élet dolgaiba? Van-e időd a mennyeiekkel foglalkozni? Jézus Krisztus országába vágysz-e és mennyire, vagy csak itt szeretnél jobb életet? Ahhoz, hogy boldogan és „felegyenesedve” várjuk Krisztus hatalma megjelenését, ahhoz:
Az igében található igazságokat el kell hinni és azok szerint az Úrnak élni. (33.v.) Mennyire ismered a Bibliát? Mennyit gondolkozol rajta?
Ahogy megismerjük az évszakok váltakozását a növények életfolyamatairól, ugyanúgy fel kell ismernünk a világban történő változások alapján, hogy az idő közel van. És várjuk Őt! (29-31) Itt sok félreérthető dolog lehet, de biztos vagyok benne hogy az Úr egyértelművé teszi az övéi számára a jeleket. Addig pedig minden azt kell mutassa, hogy nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt várjuk, keressük (Zsid 13:14).
Vigyázni és imádkozni megint csak nagyon szükséges, hogy elkerüljük az ítéletet és megállhassunk az Emberfia előtt (36.v.). A vigyázás azzal kezdődik hogy ne maradjanak el az Úrral töltött csendes percek. Aztán, hogy mit engedek meg gondolatban vagy vizuálisan magamnak arra nagyon kell vigyázni. A 36. vers alapján kérjük most is imában, hogy méltókká tétessünk elkerülni mindezeket, és megállhassunk az Emberfia előtt.
„Nem láthat bár-e földi szem”.... De majd a felhő felszakad”. (HH 553)
Kelemen J. Sándor
Adjunk hálát a minden nép számára fölkínált ingyen kegyelemért! – Ézs 55:1-3a
A szolgálat leckéje – Mk 9:33-37; 10:35-45 (Mk 10:43-44)
Légy példa!
Igehely: 1Tim 4:12-16
A mai világunk példaképek hiányában szenved. Nem csak a dekonstruktív (lebontani az ideálokat) megközelítés eluralkodásáért, hanem azért is, mert sokszor a férfiak nincsenek a helyükön. Mi olyan példákra várunk, akiket százak, sőt ezrek elismernek (és jó ha van), de még szükségesebb és hatékonyabb, mikor a szorosan körülötte élők látnak valakit példának. Szükség van az ilyen hétköznapi példákra is, mert ezeknek hétköznapjait is láthatod.
Timóteusnak meg volt parancsolva, hogy legyen példa. Ez nekünk is szól. Timóteus tudott példa lenni annak ellenére, hogy fiatalként került a gyülekezet élére, mint apostoli képviselő. Nem olvassuk, hogy lett volna családja, és mégis példa kellett legyen. Nem csak egy területen kellett példát mutatnia, hanem a keresztyén jellem minden részletében. Nem csak a tanulásban, a sportban, a barátkozásban stb., hanem a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban, és mindezt a hívők előtt. Nem csak egy-két helyzetben kellett példa legyen, hanem egy egész életen át.
Előrehaladása nem akkor lesz nyilvánvaló, ha feljebb lép a ranglétrán, hanem, ha az lesz, akinek lennie kell és teszi, amit tennie kell. Ha elvégzi azt, amire elhívatott az Úr által és megbízatott a gyülekezet presbiterei által, vagyis az igét felolvasni, tanítani és abból kiindulva mindenkit szükség szerint inteni. Magáról is gondot kellett viselnie lelki és fizikai szempontból. Mint az anyai felügyelet nélkül levő gyermek, aki elfelejt enni vagy csak futólag fal valamit, úgy hajlamos a lelki munkás is magát elhanyagolni. Ezt kerülni kell! Foglalkoznia kellett még a helyes tanítással (doktrinákkal vagy tudománnyal), ami nem más, mint az Ige, az evangélium, kitartva ezek mellett. Mert a megélt hamisítatlan Ige tart meg tanítót és hallgatót egyaránt.
Tanuljunk példás életet élni a Timóteusnak adott tanításból. Ezek intenek minket, hogy amikor példásan akarunk élni, akkor ne az emberek rólunk alkotott véleményét figyelgessük, hanem magunkat az igéhez mérjük.
Vannak-e a gyülekezetedben példás életű elöljárók? Imádkozz értük! Te ki előtt kellene jó példával elöl járj?
Kelemen J. Sándor
Új hozzászólás