Igehely: Jn 1:9-13; Kulcsige: Jn 1:10 „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.”
„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” A világ nem volt képes befogadni a világosságot, mert inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.
Igehely: Jn 1:6-8; Kulcsige: Jn 1:7 „Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.”
„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat” (Mal 3:1). Számos prófécia tanúskodik a Megváltó eljöveteléről. Már közvetlenül az ember bűnbeesése után Isten szabadítót ígér az emberiségnek (1Móz 3:15).
Igehely: Jn 1:1-5; Kulcsige: Jn 1:1 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.”
Az Újszövetség első három evangéliuma földi megközelítésből mutatja be Jézus Krisztus életművét. János evangéliumának első része mennyei nézetből mutatja be Isten Fiának kezdetét, lényegét és küldetését, ami egészen más, mint az előző három evangéliumban.
Igehely: Zsolt 139:1-24; Kulcsige: Zsolt 139:14 „Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”
Bármilyen távolságok és mélységek nyíljanak térben és időben (sőt rajtuk túl is), a hívő ember boldogan nyugtázza: ott van az Isten!
Igehely: 1Kor 12:12-18; Kulcsige: 1Kor 12:13 „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”
Krisztus testére, az Egyházra csakis a megalázkodás hálatelt lelkületével gondolhat a hívő ember. Egyrészt azért, mert az Atya feltétel nélküli kegyelméből, a Fiú áldozata árán, a Szentlélek hathatós munkálásával lett ő maga is tagja – nem pedig bármiféle érdeme, előre látott jó döntése okán.
Igehely: Zsolt 119:89-96; Kulcsige: Zsolt 119:92 „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.”
Az Ige nélküli ember a pusztulás szánalmas, siratnivaló embere. Önnön bukott ember-voltának nyomorúságában fog elsorvadni (92. v.) békességes körülmények között is, hogy nyomorúsága a kárhozatban teljesedjék örök gyötrelemmé. Egymást pusztítják a pusztulók (95. v.) a végesség világában (96.
Igehely: 5Móz 30:1–10; Kulcsige: 5Móz 30:9 „Elhalmoz téged javaival Istened, az Úr kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra örömét leli majd az Úr abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan örömét lelte atyáidban.”
Az Isten atyai kegyelme, szeretete nem szűnik meg: „ha megtérsz, újra hozzád fordul”, jóra fordítja népe sorsát. Még a feltételeket is megteremti ahhoz, hogy a választott nép megtartsa törvényeit: megváltoztatja a szívüket. Isten parancsának megtartása életet jelent, mert az élet forrása az. Aki szereti Istent, ezt törvényeinek cselekvésével bizonyítja be, és ez összekapcsolja az embert az élet kiapadhatatlan forrásával, magával Istennel.