Igehely: Jn 11:45-52; Kulcsige: Jn 11:50 „Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”
Kajafás főpapról többször is olvashatunk az evangéliumokban. Az ő főpapsága idején kezdte meg tevékenységét Bemerítő János. János evangélista szerint ő sürgette Megváltónk elfogatását és megölését. Ő volt a vezetője annak a bíróságnak is, amely Jézust halálra ítélte.
Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: Jn 11:35 „Jézus könnyekre fakadt.”
A Lázár halálos megbetegedéséről, haláláról és feltámasztásáról szóló evangéliumi történetben megfigyelhetjük a különböző személyek megnyilvánulásait.
Igehely: Jn 11:1-27; Kulcsige: Jn 11:4 „Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”
A betegséget legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint az egészség ellentétét, vagy annak hiányát. Amikor a testi, lelki, szellemi egyensúly felborul az ember életében, az nagyban megakadályozza a beteget, hogy mindennapi életét tevékeny és eredményes módon megélje.
Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: Jn 10:24 „Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
Senki sem szeret bizonytalanságban élni. Ilyen szempontból érthető is, ha a Jézus korabeli zsidók sem akartak bizonytalanok lenni Krisztus személyét illetően.
Igehely: Jn 10:16-21; Kulcsige: Jn 10:17 „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.”
Tegnapi elmélkedésünkben úgy szemlélhettük Jézus Krisztust, mint aki a juhok ajtaja. Ma tekintsünk rá úgy, mint aki a jó pásztor. Olyan pásztor, aki törődik a juhokkal, gondja van rájuk, nevükön hívja az övéit, mert ismeri őket, és a juhok is ismerik Őt.
Igehely: Jn 10:1-15; Kulcsige: Jn 10:7 „Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.”
János evangéliumában Jézus hét alkalommal használta az Én vagyok kifejezést, hogy elmagyarázza, ki Ő, miért jött, és mit kínál azoknak, akik úgy döntenek, hogy követik Őt.
Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.