Igehely: Dán 4:30-34; Kulcsige: Dán 4:33a „Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam.”
Nebukadneccar saját szavaival mondja el történetét. Érdekes a szemléletváltás, amely életében történt: az a király, aki valamikor saját magától és dicsőségétől elszállva nézte a nagy Babilont, most tiszta értelemmel magasztalja és dicsőíti az örök Istent, annak ellenére, hogy még nagyobb hatalomra jutott, mint amilyen először volt neki. Visszakapta a trónt, a hatalmat, tündöklő dicsőséget, mégsem ezekkel dicsekszik, hanem az Istent dicséri. Megértette, hol az ő helye a teremtett világban: a magas pozíció, amelyet betölt, nem dicsekvésre adatott neki, hanem szolgálati lehetőség a nép felé, eszközként a nagy Isten kezében.
Súlyos állapot a lelki zavar, a büszkeség, gőg, lázadó lelkület, amikor azt gondolja valaki, hogy körülötte forog a világ. Ez nem fáj, mint egy testi betegség, de idővel megöl, mérgezi a környező embereket is.
Ugye, nem kell a megaláztatás mélységeit megjárjuk ahhoz, hogy felismerjük helyünket az életben, a dicsőséget pedig csakis Istennek adjuk?
Dr. Kisded Ernő
Átformáló Lélek
Igehely: 1Sám 9:27-10:12; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”
Saul egy a számtalan példa közül arra, hogy Isten Szentlelke át tud formálni egy embert úgy, ahogy mi azt el sem tudjuk képzelni. Saul élte életét, el volt foglalva a mindennapi feladatokkal. Tudta, hogy származása miatt rá nem vár különös feladat a nép vezetésében, prófétai szolgálatot sem keresett. Isten terve azonban más volt vele. Ő kiválasztotta, megváltoztatta lelkületét, késszé tette arra a szolgálatra, amire sem ő, sem a nép nem látta alkalmasnak. De ki tesz alkalmassá egy feladat elvégzésére? Isten átformáló Lelke.
Nem elég elindulni, végig kell menni a jó úton. Sajnos, Saul elfordult Istentől és az Ő tervétől (1 Sám 15:11). Nem Isten átformáló munkája volt elégtelen, hanem Saul hagyta el az Isten által adott parancsokat. Sajnos, nem találta meg a helyreállás lehetőségét, és tragikus vége lett. Pedig Isten mindent megtett azért, hogy az Ő szolgája legyen.
Bennünket is átformál ugyanaz a Lélek. Nem elszenvednünk kell ezt, hanem megragadni a benne levő lehetőséget: „akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (Róm 8:29-30).
Dr. Kisded Ernő
Új hozzászólás