Igehely: Zsid 12:18-29; Kulcsige: Zsid 12:25 „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk.”
Egyikünk sem állíthatja, hogy az Úr szavának mindig, mindenben eleget tesz. Mellőzhetetlenül fontos kérdés számunkra, hogy a Krisztusban hívő esetenként, miért utasítja el Isten szavát. Engedetlenségünk akart vagy akaratlan elutasítása az Ő szavának. Az esetek egy részében ok lehet, hogy meg sem gondoljuk, ki az, aki szól hozzánk. Ilyenkor nem gondolunk Isten hatalmára és mindent átfogó uralmára, és emiatt szava belevész belső emberünk zajába. Pedig aki szólít bennünket, ő az élet forrása és végcélja, minden létező nyilván van előtte, és előtte számot adunk dolgainkról. Megszokhattuk, hogy a földi nagy lármában sok hozzánk érkező hangnak nincs jelentősége, és érdemben nem is reagálunk ezekre. Állunk a vasútállomás peronján, és a hangosbemondó közleményeit eleinte még figyeljük, később belevész a térség alapzajába. Jelentőségét veszti számunkra. Félelmetes, ha ez történik Isten hozzánk intézett Igéjével is. Megértjük az igei üzenetet, aztán elfeledjük, pedig Isten szólított általa. Ennek következménye van, ami most még nem biztos, hogy látszik, mégis megvan: „Nem menekülünk meg, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szólt hozzánk.” Félelmetes jövőkép. Őrizkedjünk tőle!
Lukács Tamás
Jó szolgálatot kereső
Igehely: Jer 38:7–13; Kulcsige: Jer 38:11 „Ebed-Melek tehát magával vitte az embereket, bement a királyi palotába, a kincstár alatt levő helyiségbe, összeszedett ott régi és elnyűtt ruhadarabokat, és leeresztette azokat Jeremiásnak köteleken a ciszternába.”
Ma, amikor a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak, és amikor tele van a világ az igazság elferdítésével, óhatatlanul felülkerekedik az istentelenség, a szégyenletes, a gonosz. Várnánk, hogy hazugságok, alaptalan vádaskodások idején, az igaz megrágalmazásakor csak lesz valaki, aki felemeli a hangját, és megvédelmezi az igazat. De nem így történik. Napjainkban sorozatosan elmarad az igaz melletti tanúskodás, ami aztán még inkább felbátorítja a gonoszt, míg már nem is hallatszik egyéb, csak a romlottság zaja. Az igazság melletti bátor kiállásra tanít bennünket Ebed-Melek, a királyi szolga Isten prófétájának védelmében tanúsított fellépésével. Számára természetes volt, hogy védelmezze az igazat, mert ő maga is igaz ember volt. Határozott merészséggel lépett a király elé, és megmentette a prófétát a gyötrelmes kínhaláltól. Ezért Isten sem tévesztette szem elől ezt az igaz embert, még akkor sem, amikor igen nagy felfordulás volt Jeruzsálemben. Üzenetével bátorította szolgáját: „… téged megmentelek azon a napon – így szól az ÚR –, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől félsz. Mert én megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem! – így szól az Úr.” (Jer 39:17–18)
Lukács Tamás