2023. július 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Egy megszállott a zsinagógában

Igehely: Mk 1:21-27; Kulcsige: Mk 1:25 „Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!”

Mennyire érdekes, hogy egy tisztátalan lélektől megszállott kezdett el prédikálni szombaton a zsinagógában, miközben Jézus erővel, felülről származó hatalommal tanított. Pontos, teológiailag helyes kijelentéseket tett Jézusról, rámutatva kettős természetére: názáreti Jézus (embertől származik), Isten Szentje (Istentől származik). Tudta, hogy Jézusnak van hatalma a gonosz felett: „Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy...” Ez aztán egy erőteljes bizonyságtétel, amikor a sötétség hirdeti a világosságot, mégis: „Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!” (1:25).
Miért tette ezt Jézus? 1. Hogy megmutassa hatalmát: szabadításra, nem pusztításra. 2. Hogy elnémuljon minden idegen hang. Róla ne a démonok tanúskodjanak, hanem tanítványai, akik személyesen ismerik Őt.
Kedves olvasó: ma kiről fogsz beszélni, kit fogsz megvallani az embereknek? Ne a rettegés, ne a kétségbeesés szólaljon meg belőled, hanem Jézus iránti mély szereteted, hódolatod, tiszteleted, életre szóló elköteleződésed. Talán éppen ma lesz életed első napja, amikor megteszed ezt? Tedd meg hittel, Jézus erejére támaszkodva!

Deák Zsolt

DÉLUTÁN | 

A földbe vetett búzaszem

Igehely: Jn 12:20-26; Kulcsige: Jn 12:24 „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”

Néhány görögről olvasunk, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják Istent, de nem elégedtek meg ennyivel, Fülöptől a következőt kérték: „Uram, Jézust szeretnénk látni” (Jn 12:21b.). Nem jeleket kértek, mint egyes zsidók, hanem Jézus után vágyakoztak, Őt akarták látni, vele akartak találkozni. Jézus pedig reagált, válaszolt kérésükre.
Jézus válaszának központi gondolata az Emberfia megdicsőüléséről szól. Illusztrációként egy búzaszemet hozott fel, rámutatva egy igen fontos lelki alapelvre: nem beszélhetünk életről halál nélkül, dicsőségről szenvedés nélkül, gyümölcsökről önmegtagadás nélkül. Egy búzaszem önmagában többnyire hasztalan, de ha elvetik, sokszoros termést hoz. Hasonlóképpen tegyük le az életünket, hiszen amit magunktól magunknak bebiztosíthatunk, nem más, mint az eltékozolt élet, végül a kárhozat. De Jézus tovább folytatja: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (Jn 12:26).
Gondolkozz el azon, hogy mi az, amit te hozhatsz ki az életedből, és mi az, amit Jézus szeretne tenni veled?

Deák Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
15 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?