Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: Dán 4:32 „A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz?”
Nebukadneccar Istent semmibe vevő ember, mindent magának tulajdonít. Csakúgy, mint a ma embere. De ha valami nem sikerül, akkor Istent hibáztatja. Talán a hívő emberek is?
Igehely: Dán 4:16-24; Kulcsige: Dán 4:21 „Annak ez a magyarázata, ó, király: Utolér téged a Felséges ítélete, uram, királyom!”
Amit az ember nem érthet önmagától, azt a Szentlélek kijelenti. Ezt tette az Úr Dániellel is. Ma az emberek kigúnyolják, mellőzik a Bibliát, mert nem hisznek. Van, aki azt gondolja, hogy ő rendben van Istennel, de életében nem történt meg sohasem az újjászületés (Jn 3:3).
Igehely: Dán 3:31-4:15; Kulcsige: Dán 4:6 „Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam!”
Isten jelek és csodák által bizonyítja tetteit. Jézus is sokszor tett jeleket és csodákat, hogy meggyőzze a hitetleneket és bátorítsa tanítványait. Ezek Isten dicsőségét szolgálták.
Igehely: Dán 3:16-30; Kulcsige: Dán 3:25 „Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.”
Nabukadneccar figyelmezteti a három zsidó fiatalt, hogy senki sem tudja megvédeni őket a király haragjától. Hananjá, Mísáél és Azarjá nem értenek vele egyet: Isten bármire képes, még a tüzes kemencébe kerüléstől is meg tudja őket menteni.
Igehely: Dán 3:1-15; Kulcsige: Dán 3:12 „Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.”
Az előző részben is egy szoborról olvastunk. Annak a szobornak csúfos vége lett, elpusztította egy kő. Az az alkotás csak egy álomban szerepelt, Nabukadneccar viszont egy valósat készíttetett. Ezúttal már nem csak a fej volt aranyból, hanem a szobor minden része.
Igehely: Dán 2:36-49; Kulcsige: Dán 2:45b „A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.”
Ha egy csoportkép kerül a kezedbe, te is először magad keresed meg a képen? Nebukadneccar sem volt ezzel másképp. Az álom jelentéséből mintha csak egy dolgot jegyzett volna meg: hogy az aranyfej őt jelképezi.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.