Igehely: Lk 12:13-32; Kulcsige: Lk 12:31 „Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
Anyagi javaink sok gondot okoznak nekünk. Az is, ha kevés van, de az is, ha bőven van. A Bibliában meglehetősen sok tanácsot találunk az anyagi javainkra nézve. Az egyik alapvető tanítás, hogy nem azok gyűjtése az életünk fő célja!
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:1 „Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.”
Sok szép történet van az Igében az imádkozásról, annak hasznosságáról. Tele van a Biblia imádkozó emberekkel. De a keresztyénség történelméből is ismerünk nagy imádkozókat. Ma is vannak jó példák előttünk, a gyülekezeteinkben is, a családunkban is.
Igehely: Lk 11:5-13; Kulcsige: Lk 11:13 „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Mi is tudunk, sőt akarunk is jó ajándékokat adni gyermekeinknek. Még kérés nélkül is, hiszen ismerjük őket, kitaláljuk gondolataikat is. A Jó Atya máris elárasztott bennünket minden jóval. Elsorolni sem tudnánk, mennyi mindent kaptunk Tőle – kérés nélkül is.
Igehely: Mt 7:21-27; Kulcsige: Mt 7:24 „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.”
A Hegyi Beszéd végén olvasható ez a csodálatos példabeszéd. Ismerjük, értjük is. Átéltünk már sok vihart, tapasztaltuk, hogy igaz a példázat. Mondani nagyokat, szépeket, megnyerőeket, vagy cselekedni az Atya akaratát, nem ugyanaz. A mennyországba nem jut a csak nagyokat mondó ember.
Igehely: Mt 7:15-20; Kulcsige: Mt 7:17 „Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.”
Ő jól ismer mindenkit. Engem is. Jó lenne, ha mi is ismernénk egymást. Persze nem azért, hogy ítélgetni tudjuk a másikat (erre folyamatos kísértésünk van). Inkább azért, hogy tudjuk, kiben bízhatunk meg, s ki az, akitől óvakodnunk kellene. Óvakodni?
Igehely: Mt 18:11-14; Kulcsige: Mt 18:13 „És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.”
Az Úr Jézus egyik legszebb és nagyon rövid példázata ez. A legkisebbek, (az előző történetben kisgyermekeket állított a középre) az elesettek, az eltévedtek, elveszettek is fontosak a Mennyei Atyának.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.