Igehely: 1Móz 20:1-8; Kulcsige: 1Móz 20:3 „Isten azonban eljött Abímelekhez éjjel álmában, és azt mondta neki: Meg fogsz halni az asszony miatt, akit elvitettél, mert férjes asszony!”
A bűn olyan, mint egy járvány, mely nemcsak az óvatlanokat fertőzi meg, hanem a látszólag egészéges bacilushordozókkal érintkező óvatosakat is. Abímélek is megjárta a kegyes Ábrahámmal, aki pánikba esetten, kiagyalt hazugságával kis híján a házasságtörés bűnébe sodorta őt.
Igehely: Jer 23:25-32; Kulcsige: Jer 23:25 „Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam!”
Gyermekkoromban gyakran vendégeskedtem prédikátor nagyapáméknál. A hangulatos közös reggelik egyik kedvelt eleme volt az, amikor tiszteletre méltó ősünk az előző éjszaka látott álmát mesélte el érdekfeszítően nekünk. Sokszor igen épületes elbeszéléseket is hallhattunk tőle.
Igehely: Bír 7:9-15; Kulcsige: Bír 7:15 „Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr Midján táborát!”
Az isteni kijelentés igazát – „az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12:9) – a Szentírás és a misssziótörténet egyaránt hitelesíti.
Igehely: 1Móz 28:10-22; Kulcsige: 1Móz 28:12 „És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le.”
Úgy véljük, hogy az Istennel való közösség záloga az, ha kedve szerint élünk. Ám mit remélhetünk akkor, ha előfogott minket valami bűn, bajt és kárt okoztunk embereknek, szégyent hoztunk az Úr nevére? Akkor kire számíthatunk?
Igehely: 4Móz 12:1-9; Kulcsige: 4Móz 12:6 „Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.”
Bibliaolvasóként csodálom, hogy az Úr sokszor az emberélet egyszerű, sőt sokszor alantas történései közé ágyazottan tár fel örök igazságokat. Mai igénk is, lélekemelő szavak helyett egy botrányos eset leírásával indul.
Igehely: Lk 16:1-12; Kulcsige: Lk 16:9 „Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”
Számot kell adnunk sáfárságunkról. Hiszen mi is sáfárok vagyunk, de már nem sokáig. Vajon mi lesz azután? Ez a hamis sáfár „okosan cselekedett”, mert gondolt az „azutánra” is. A jövőjét biztosította a jelen lehetőségeit felhasználva.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.