2024. szeptember 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
Hogy kapott áldást a csaló?

Igehely: 1Móz 27:14–30; Kulcsige: 1Móz 27:24 „De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok.”

Mennyei Atyánk az áldások fő forrása: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás” (Jak 1:17). Csodálatos, ahogy mennyei Atyánk felhasználja testi atyáinkat is, hogy továbbítsa áldását. Így részesülhetünk sok lelki áldásban és ugyanúgy testi javakban is. Tudatában vagyunk ezeknek, élvezzük, kihasználjuk, megvárjuk az időzítést, és főleg megfelelő módon tudunk a birtokukba kerülni?

Sajnos, hogy Jákób nevének jelentése – sarkot fogó, elgáncsoló, csaló, aki a másik helyére lép – megvalósult. Még szomorúbb, hogy milyen módon kapott áldást: csalás, lopás, hazugság, tisztességtelenség útján.

Ne feledjük, hogy ha földi atyáinkat vagy embertársunkat becsaphatjuk is, de a mennyeit nem lehet, sőt a végső ítélet is nála van: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor 5:10). Válasszuk az áldások tisztességes megszerzését!

Egyed Ernő

DÉLUTÁN | 

A Felkent szenvedése

Igehely: Zsolt 22:1–20; Kulcsige: Zsolt 22:18–19 „Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.”

Ez a zsoltár nagyon is figyelemre méltó, a Bibliának egyik legfontosabb próféciája. Nem is a szerző miatt (az első versből kiderül, hogy Dávid írta ezt a zsoltárt), hanem a tartalmáért. Dávid életében nem ismerünk olyan körülményeket, amelyekre ezt vonatkoztatni lehetne. Az ismeretes, hogy Saul sokat üldözte, ezért sokszor került nehéz helyzetbe, de soha nem jutott olyan szorultságba, mint amilyen itt le van írva. Ebből következtetünk, hogy itt prófétál, különben próféta is volt (ApCsel 2:30), és leírja Krisztus szenvedését, de dicsőségét is. Ezekben a versekben egyértelmű, hogy kiről prófétál: Zsolt 22:4–6, 9, 17–19.

Szenvedésben bárki részesülhet, aminek van különböző formája, mélysége. Van olyan, ami kedves az Isten szemében: 1Pt 2:20. Még a Felkent is szenvedett, de ő nem a saját vétkéért, mivel ő bűnnélküli volt, hanem az én és a te bűnödért, sőt az egész világ bűnéért.

Hála neki, hogy önként vállalta ezt azért, hogy nekünk életünk legyen. Soha ne feledkezzünk meg erről, hanem hálából szánjuk oda magunkat teljesen, és mi is készüljünk fel az érte való szenvedésre.

Egyed Ernő

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
19 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).