2023. november 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Mire használjuk a hamis mammont?

Igehely: Lk 16:1-12; Kulcsige: Lk 16:9 „Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”

Számot kell adnunk sáfárságunkról. Hiszen mi is sáfárok vagyunk, de már nem sokáig. Vajon mi lesz azután? Ez a hamis sáfár „okosan cselekedett”, mert gondolt az „azutánra” is. A jövőjét biztosította a jelen lehetőségeit felhasználva. Én nem mernék ilyen példázatot használni, ha az anyagi javaink felhasználásáról tanítanék. Az Úr Jézus azonban nem félt attól, hogy félreértik a példázatot, és amit annak segítségével mondani akart. Nem hamisságra vagy csalásra biztatta hallgatóit, hanem arra, hogy gondolják meg, mire „költik” a „hamis mammont.” A nem „hamis” sáfár tudja, hogy a mammon „hamis,” vagyis megbízhatatlan. De azt is tudja, hogy jóra is lehet használni azt. Jövőt építhetünk vele pl. akkor, ha mennyei kincsekre költjük. Hogy lehet maradandó kincseket gyűjteni anyagi javainkkal? Ha jót teszünk másokkal, segítünk másoknak (lásd Jakab levelét, vagy Gal 6:9-10). Vigyázat, nem azért tesszük a jót, hogy üdvözüljünk, hanem azért, mert már megváltottak vagyunk, s teremjük a Lélek gyümölcsét. Megmarad mind, mit Jézusért teszünk.

Herjeczki Géza

DÉLUTÁN | 

Az üdvöt munkáló egészséges félelem

Igehely: Fil 2:12-18; Kulcsige: Fil 2:12 „Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.”

Ha Isten munkálja bennem „mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (13. v.), miért kellene akkor „félelemmel és rettegéssel” munkálnom az üdvösségemet? Azért, mert nem csak az én üdvösségemről van itt szó – Isten az egész világ üdvösségén munkálkodik. Ha mi, - akik már elnyertük bűneink bocsánatát és az üdvösséget Jézus Krisztusban, ragyognánk, mint a csillagok az égen (15. v.), ha dicsekedhetne velünk Pál apostol (16. v.), ha egészséges félelemmel és rettegéssel élnénk, s munkálkodnánk a magunk és a mások üdvösségén – akkor a világ jó cselekedeteinket látva a Mennyei Atyát dicsőítené (Mt 5:16). Ezzel pedig mások üdvösségre jutását segítenénk elő. Milyen nagyszerű lenne, ha magunk is Isten munkatársai lennénk az emberek megmentéséért (1Kor 3:9)! Vajon nem ezzel bízta meg tanítványait a Megváltó?
Segíts Urunk, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyünk ez elfajult nemzedékben, s ragyogjunk, mint a csillagok; hogy hozzád tudjunk vezetni némelyeket!

Herjeczki Géza

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).