2017. január 15., vasárnap
– Mk 3:22-30; Kulcsige Mk 3:27
Igénk párhuzamos szakaszaiból (Mt 12:22; Lk 11:14) kiderül, hogy Jézus meggyógyított egy megszállott embert, aki vak és néma volt.
– Mk 3:22-30; Kulcsige Mk 3:27
Igénk párhuzamos szakaszaiból (Mt 12:22; Lk 11:14) kiderül, hogy Jézus meggyógyított egy megszállott embert, aki vak és néma volt.
– Mk 3:13-19; Kulcsige Mk 3:13
A kimerítő lelki munka végeztével Jézus felment a hegyre imádkozni és virrasztani (Lk 6:12). Megpihenni Isten szolgálatában csak imádkozva lehet! Lazítani nem szabad, mert az „ordító oroszlán” szertejár, keres (1Pét 5:8).
– Mk 3:7-12; Kulcsige Mk 3:11
Jézus elhagyta Galileát, és tanítványaival együtt visszavonult a Genezáreti-tó keleti partjára. Jelenléte nem maradt titokban, mert a tömeg követte őt. A környező provinciákból, de még a pogány területekről is „nagy sokaság” tódult hozzá, mivel hallották, milyen nagy dolgokat visz véghez.
– Mk 3:1-6; Kulcsige Mk 3:5a
A kapernaumi zsinagógában a farizeusok Jézust lesték: vajon fog-e gyógyítani szombatnapon? Jézus, tudva, mi van bennük, most megkérdezte őket: „Szabad-e szombatnapon jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani”? A farizeusok hallgattak.
– Mk 2:23-28; Kulcsige Mk 2:28
A farizeusok folyamatosan vádfelületet kerestek Jézus személyében, tevékenységében és tanítványaiban. Igyekeztek közelébe férkőzni, de szándékaik mindig hamisak voltak. Kérdéseik által csapdákat állítottak Jézusnak, meglátásaikban elhamarkodottan pálcát törtek felette.
– Mk 2:18-22; Kulcsige Mk 2:19
A babiloni fogság után Izráelben elterjedt tradíció lett a böjtölés. Habár az ószövetségi törvény egy évben csupán egy böjtnapot írt elő (3Móz 16:29), a Jézus idejében élő farizeusok legalább két napot böjtöltek egy héten (Lk 18:12).

Igehely: Zsolt 40:1-6 Kulcsige: Zsolt 40:5 „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.”
Megragadóan, sok költői kifejezéssel írja le Dávid egyik felejthetetlen, de kemény élményét. Hogy mi lehetett a pusztulás gödre és a sáros fertő, nem tudjuk. Talán betegség vagy kilátástalan harci körülmény, netalán egy újabb családi perpatvar? Viszont figyelemre méltó ebben a helyzetben Dávid magatartása. Jogosan állíthatjuk, hogy az egész folyamat alapja az őszinte baráti bizalom Isten személyében. Dávidnak zsenge korától kezdve az Úr volt a bizodalma, ezért fordul most is hozzá, és nem a kevélyekhez, akikben már csalódott (5.v.).