– Mk 2:18-22; Kulcsige Mk 2:19
A babiloni fogság után Izráelben elterjedt tradíció lett a böjtölés. Habár az ószövetségi törvény egy évben csupán egy böjtnapot írt elő (3Móz 16:29), a Jézus idejében élő farizeusok legalább két napot böjtöltek egy héten (Lk 18:12).
– Mk 2:13-17; Kulcsige: Mk 2:15
A világ nagy embereit hatalmas erőkkel védelmezik. Idegenek meg sem közelíthetik őket. Jézusnak nem voltak testőrei, de voltak tanítványai.
– Mk 2:1-12; Kulcsige: Mk 2:11
Max Lucado, lelkipásztor, író a szívműtétje előtt megkérdezte orvosától: „Ha már úgyis ott bent jár, és kiégeti a szívem belsejében rosszalkodó sejteket; esetleg nem tudná mindjárt kiégetni az irigységet, az önzést, a bűntudatot és a gőgöt is?” Az orvos elmosolyodva válaszolt: „Sajnálom, de ez ni
– Mk 1:40-45
Betegsége miatt a leprásnak megközelítenie sem lett volna szabad Jézust. A törvény szerint (3Móz 13) óvnia kellett volna saját magától az embereket, így kiáltva: „Tisztátalan, tisztátalan!” Ő mégis páratlan bizalommal Jézushoz jön. Kérése inkább hitvallás, mint imádság.
– Mk 1:32-39
Bármilyen hosszú és megterhelő volt is a napunk, vagy bármilyen rövid volt az éjszakánk, ne spóroljuk ki a reggeli imádságot. Ebben maga Jézus a tökéletes és követendő példa számunkra.
– Mk 1:29-31
Négy mozzanatát figyelhetjük meg Péter anyósa gyógyulásának: 1. Jézus kezdeményezi a családlátogatást. Nem hívják, mégis tudatosan megy Simon és András házához, akiket nemrég hívott el a vízpart mellől arra, hogy őt követve emberhalászokká legyenek. 2.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.