Igehely: Lk 2:41-50; Kulcsige Lk 2:46b „A tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket.”
Egy zsidó fiú tizenkét vagy tizenhárom éves korában válik a törvény gyermekévé. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, családja elment évenkénti zarándokútjára Jeruzsálembe, a páska ünnepére. Ez volt Jézus Krisztus első belépése mennyei Atyjának földi templomába. Megvolt az ünnep, eltelt, és Ő ottmaradt.
Jézust szoros kötelék fűzte mennyei Atyjához, teljes mértékben tudatában volt annak, hogy Ő Isten Fia. Az Atya jelenlétében és akaratában járt. Neki való engedelmességből maradt ott a templomban, az Atya szolgáinak szükségük volt az Ő szolgálatára. Háromnapnyi időt tölteni Izráel tanítóival, hallgatni, kérdezni őket, és válaszolni bölcsen a kérdéseikre nagy ajándék! Hogy mi változott az életükben ezután, vagy amikor a többség elutasította a názáreti Jézust húsz évvel később, még éltek-e, nem tudom, de az biztos, hogy hosszú-hosszú hallgatás után Isten akkor köztük volt!
Lehet, hogy nekünk is gyakrabban igénybe kellene vennünk Jézus Krisztusnak ezt a minket meghallgató, helyünkre zökkentő, útbaigazító szolgálatát; meg nekünk is ajándékoznunk kellene ezt másoknak. Van-e valaki, akinek épp erre lenne szüksége ma? Mikor éltél te utoljára ezzel a kiváltsággal Jézus lábainál? Ő vár rád.
Kelemen Sándor, Beszterce
Isten Felkentje
Igehely: Ézs 61: 1-4
Mennyi áldással árasztott el bennünket a mi Istenünk azáltal, hogy elküldte hozzánk az Üdvözítőt! Ézsaiás által kijelentette, hogy amikor a Messiás eljön, az a kegyelmi korszak kezdetét jelenti majd. Ebben az időben az alázatosak meghallják az örömhírt, a megtört szívűek gyógyulást tapasztalnak, a foglyok szabadulást nyernek, a gyászolók vigasztalásban részesülnek. Isten jó hozzánk, és megadja a helyreállás örömét annak, aki őszintén Istenhez fordul, keresve Őt. Legyek ma is hálás Istennek mindazokért az áldásokért, amelyeket Jézusban kaptam!
Aki az Üdvözítővel találkozik, és kitárja előtte szívét, annak életében gyökeres változások történnek. Ezekről így beszél: hamu helyett fejdísz, gyászfátyol helyett illatos olaj, csüggedés helyett öröm, romok helyett újraépített város. Ez mind Isten kegyelmét, szeretetét és jóságát tükrözi felénk. Amikor visszatekintek életem elmúlt napjaira, önvizsgálatot tartva, látom-e Isten kezét, tudok-e örvendezni mindannak, amit kaptam tőle, és tudok-e hálából úgy élni, mint akinek életében változás történt? Adjon az Úr mindnyájunknak hálás szívet!
Rajna Ottó
