2018. július 22., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Gyülekezeti kórkép: Hajszálrepedés a gyülekezet falán

Igehely: Jel 2:1-7; Kulcsige: Jel 2:2 „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.”

Az első szeretet kifejezés azokra a minőségi szeretet kapcsolatokra utal, melyekben első helyre tesszük Jézust (Mt 22:37-38), szolgálunk lelki testvéreink felé (Gal 5:13), áldjuk ellenségeinket (Mt 5:43-48) és önzetlenül segítünk bajba jutott felebarátainkon (Lk 15:25-37). Az első szeretet olyan életstílus, amelyben minden dolgaink szeretetben mennek végbe (1Kor 16:14). Jézus panasza az efézusi gyülekezet életében a legnagyobb szükségként fedte fel az első szeretet hiányát, amely olyan vákuumot képezett a közösségben, amit sürgősen be kellett tölteni.

(1) Az első szeretet hiánya Krisztus jelenléte után kiált. Ahol nincs jelen az Úr Jézus, ott nincs igazi, maradandó szeretet. Ha nem látjuk Megváltónk dicsőségét, nem halljuk Mesterünk tanítását, és nem követjük Szabadítónk életpéldáját az azt jelenti, hogy nem járunk szeretetben. Jézus azért mutatkozott be az efézusi gyülekezetnek, hogy magára vonja figyelmüket. Ő a gyülekezet Megváltója és Királya! Ő a sarokkő, aki kezében tartja a gyülekezet vezetőit és ismeri a közösség múltját, jelenét és jövőjét.

(2) Az első szeretet hiánya önvizsgálatra int. Tudjuk-e jobban szeretni az Urat, mint az érte végzett munka jó eredményét? Az efézusiak állhatatosan fáradoztak az Úrért. Vigyáztak a tanítás tisztaságára és a közösség szentségére. Leleplezték a hamis prófétákat és felfedték a gonoszok terveit. Elhatárolódtak az erkölcstelen, szabados és bálványimádó cselekedetektől. Mindezen jó dolgok ellenére az a szeretet hiányzott, amely minden jó tevékenységnek a mozgatórugója kellett volna, hogy legyen. Nem lehet Isten nyáját szeretet nélkül legeltetni (Jn 21:15-17).

(3) Az első szeretet hiánya megtérést követel. Krisztus három felhívást intéz a gyülekezetnek: Emlékezz! Térj meg! Cselekedj! (5) Ezt tette a tékozló fiú is (Lk 15:11-24). Amikor meglátta halálos nyomorúságát, megemlékezett az atyai ház bőségéről. Elhatározta, hogy megvallja bűneit és bocsánatot kér; majd ténylegesen fölkelt és hazament, ahol atyja megbocsátó szeretete fogadta. Erre számíthatnak mindazok, akik megtérnek Istenhez.

Vigyázzunk, ne legyen szeretet nélküli üres járat az életünk,(1Kor 13:1) hiszen csupán erről ismerheti fel a világ, hogy Jézus tanítványai vagyunk (Jn 13:35).

Szabó László

Imaáhítat: 

Imaóra: Könyörögjünk, hogy bemerítésünk természetes következményeként, új életben járjunk!  Róm 6,1-4

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Isten beszél – az embereknek meg kell térniük – Ez 18:20-23; 36:22-32 (Aranymondás: Ez 18:23)

DÉLUTÁN | 

A forgószélből kérdező Isten

Igehely: Jób 38:1-41

Gyakori a Szentírásban, hogy Isten kérdőre vonja az embert. Az Úristen szólította az első embert, aki vétke miatti félelemből megpróbált elrejtőzni színe elől: „hol vagy?” (1Móz 3:9) Figyelmeztette a dühöngő Kaint a rá leselkedő bűnre: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?” (1Móz 4:6); majd később számon kérte rajta testvére meggyilkolását: „Hol van Ábel, a testvéred?” (1Móz 4:9) De kérdezte bálványimádó népet is: „Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál?” (Jer 2:28).

Jézus is gyakran tett fel kérdéseket az embereknek: „Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5:6) – kérdezte Betesdánál a harmincnyolc éve beteg tehetetlent. „Hiszed-e ezt” (Jn 11:26) – hangzott a kérdés a gyászoló Mártához. „Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16:15) – tette a Mester vizsgára a tizenkettőt. „Szeretsz-e engem” (Jn 21:15-17) – feleltette háromszor a Feltámadott az őt megtagadó tanítványát. Isten kérdései felelősségre vonják az embert. Leleplezik titokban kovácsolt terveit. Megdorgálják. Vigasztalják. Gyógyítják. Bátorítják.

Jób választ várt a Mindenhatótól (31:35-37), ehelyett hetven kérdést kapott az Istentől, amelyek végigvonulnak a könyv utolsó előtti négy fejezetén. A könyv csúcspontja ez, amikor Isten a sínaihoz hasonló természeti jelenségek között, illési forgószélben lépett a szintérre. Habár Jóbban is sok kérdés megfogalmazódott, most mégsem ő kérdezhetett, hanem Isten kérdezett tőle. (3)

Isten kérdései a teremtett világról, az élettelen természet csodáiról – hóról, jégesőről, világosságról és harmatról; csillagokról és csillagképekről; a különféle szárazföldi, levegőbeli és vízi állatokról, olyan dicsőségesen vetítették ki Isten erőteljes, hatalmas és bölcs cselekedeteit Jób előtt, hogy ő még szólni sem tudott. Mind a hetven kérdés válasz nélkül maradt. De nem maradt érintetlenül az élete. Jób meglátta magát Isten erejének fényében és megalázkodva tért meg az Úrhoz.

Isten már a teremtésben kijelentette önmagát nekünk. (Róm 1:20) Prófétái által szólt őseinkhez, de hozzánk egyszülött Fiát küldte el. (Zsid 1:1-2) Jézus váltságunk és örök közbenjárónk lett az Atyánál (1Tim 2:6). Ma Isten Jézus által kérdez: „hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel”? (Zsid 2:3)

Szabó László

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 65:1–14; Kulcsige: Zsolt 65:12 „Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.”

Az év küszöbén állva, olvasva ezt a zsoltárt, ahogy visszatekintünk az elmúlt évre, igazat kell adnunk a zsoltárírónak. A hálaadás és áldás a bűnök bocsánatával kezdődik. Van szabadítónk, aki nemcsak megszabadít, aztán magunkra hagy, hanem uralkodik és irányt mutat. Ebből az iránymutatásból és Urunknak való engedelmességből származik aztán minden áldás, amely „megkoronázza az évet”.