2018. július 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A böjt felkészít a szolgálatra

Igehely: Eszt 4:1-17; Kulcsige: Eszt 4:16 „Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!”

Abban az időben nem létezett a földön nagyobb hatalom, amely fellebezhetett volna a Perzsák és Médek törvénye ellen. Egyedül csak az isteni közbeavatkozásban reménykedhettek. A zsidók halálosan megijedtek. Zsákruhába öltözve böjtöltek és könyörögtek az Istenhez. Ezt tette Eszter is, mielőtt a Király elé járult volna. Ennek a világnak is van egy “Hámánja”, aki belesodort minket a halálba. Egyedül Jézus Krisztus az, aki megszabadíthat minket a gonosz és a bűn hatalmából. Szolgálatunk célja az, hogy megmeneküljünk, és másokat is megmentsünk a kárhozattól. E világ fejedelme olyan könnyedén elengedné láncon tartott foglyait? Nem hinném, hogy megijedne egy-két közös énektől. Még az sem rettenti meg, ha egy híres prédikátor evangelizál. De retteg a Sátán az Isten hatalmától! Egyedül Jézus hatalma által lehetünk győztesek ebben a csatában, ha megerősödünk böjtben és imában. Hiszem azt, hogyha a szolgálatokra többet készülnénk lelkileg, sokkal több győzelmet tapasztalhatnánk. Ha böjttel és imával készülnének a lelkipásztorok, imaóra vezetők, énekkari tagok, lehet, már az első éneknél megtörnének a bűnös szívek. Te hogyan fogsz készülni a következő szolgálatodra?

Nagy Ferenc

DÉLUTÁN | 

Amije van, azzal szolgál

Igehely: Jn 6: 5-11

A nap végére az emberek elfáradtak és megéheztek. Jézus odafordul Fülöphöz és azt kérdezi tőle: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ma is sok megoldatlan kérdés van a világban. Megkérdezhetnénk, miért van olyan sok szenvedés a világon? Miért van olyan sok éhező ember? Miért van olyan sok elhagyatott árva és özvegy? Jézus lehet, azt felelné erre: Én is pont ezt akartam kérdezni tőled! Nem hiába tevődnek fel az élet nagy kérdései. Jézus okkal engedi meg, hogy a szükségeket meglássuk és fájjanak nekünk. Fülöp elkezd számolni: „Kétszáz dénár áru kenyér sem elég nekik…” Kezdjünk el mi is számolni: Hány nélkülöző család van a gyülekezetben? Mennyibe kerülne, hogy ellásuk gyógyszerekkel a betegeket? Ha a szükségeket összeszámoljuk, a végösszeg meghalad minket. De Jézus utána azt kérdezi: Mi az, amivel te rendelkezel? A tanítványok félve mondták: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” Amid van, pont elég ahhoz, hogy Jézus megáldja és megsokasítsa. Bárcsak megértenénk, hogy a mi teremtő Istenünk számára semmi sem lehetetlen. Ma kérjünk Istentől még több hitet, hogy mások szükségletei kielégíttessenek!

Nagy Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?