– Mk 8:11-21
Jézus földi szolgálata alatt sok csodát és jelt tett, de nem a csoda vagy a népszerűség kedvéért, hanem, hogy messiási mivoltát igazolja. Számomra érthetetlennek tűnik a farizeusok jelkívánása, mivel pont ekkor gyógyított meg egy néma ördöngöst, amit ők sátáni eredetűnek tartottak.
– Mk 8:1-10
A négyezer ember megvendégelésénél különös szerepet kapnak Jézus tanítványai. Miután megosztja velük a sokaság feletti szánakozását, tanítványai kétkedve reagálnak Jézus elgondolására. Az igazi hit a próbák között nyilvánul meg, ami nem iktatja ki gondolkodásunkat, sőt aktívvá teszi azt.
– Mk 7:31-37
Gyakran azon kapom magam, hogy többet zaklatom Jézust problémáimmal, mint hálámmal vagy dicsőítésemmel. Pedig ennek a kettőnek minden esetben együtt kell járnia. Ezt igazolja jelen történetünk is. Jézus ez esetben is szó szerint a problémára tapint.
– Mk 7:24-30
Jézus mind Izráelben, mind a pogány településeken egyre ismertebbé lett, úgyannyira, hogy sehol sem maradhatott titokban megjelenése. A sziroföníciai asszony meghallva, hogy Jézus vidékükön jár, azzal a kéréssel borult elébe, hogy leányát szabadítsa ki az ördög karmaiból.
– Mk 7:1-23
Nemrég olvastam, hogy vallásos szokásoktól nehezebb megszabadulni, mint súlyos bűnöktől. Jézus a régiek rendeléseivel kérkedőket képmutatóknak nevezi, akik ajkukkal tisztelik ugyan Istent, szívük mégis távol van tőle. Gyakorlatukat nem Isten igéjéből, hanem másoktól tanulták.
– Mk 6:53-56
Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Jézussal bármilyen nehézségek ellenére is eljuthatunk a túlsó partra. A rabbik Genezáret földjének ezt a részét „Isten kertjének”, más szóval „paradicsomnak” nevezték.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.