2017. február 10., péntek
– Mk 9:1-8
Óriási élmény lehetett Péter, János és Jakab részére, amikor Jézus maga mellé vette őket és felvitte a Tábor hegyére, hogy felfedje mennyei voltát.
Mindennapi áhítatok
2017. február 9., csütörtök
– Mk 8:34-38
Ma reggel Jézus közel hív bennünket magához, mivel olyan dologról beszél, amit mindazoknak tudniuk kell, akik meg akarják menteni életüket.
2017. február 8., szerda
– Mk 8:31-33
Gyönyörködöm abban a bölcsességben, ahogy Jézus mindent a maga idejében tesz és mond. Miután a tanítványok meggyőződtek arról, hogy Ő a Krisztus, a megígért Messiás, szabadító, Jézus elérkezettnek látja az időt, hogy tanítványait az Ő szenvedéseire is felkészítse.
2017. február 7., kedd
– Mk 8:27-30
Jézus földi szolgálata során különböző helyeken vitte végbe csodáit. Volt, ahol csodálták, amíg másutt elutasították. Fülöp Cézáreája akkor a császár kultusz legnagyobb fellegvára volt. Vajon miért itt tette fel Jézus nekik e két kérdést?
2017. február 6., hétfő
– Mk 8:22-26
Jézusnak e gyógyítását csak Márk jegyzi fel, ahol egy vakot barátai Jézushoz hoztak, azzal a kívánsággal, hogy érintse meg őt. Hitték, hogy Jézus érintése visszaadja annak szeme világát. Ezután Jézus kézen fogta és kivezette a falun kívül.
2017. február 5., vasárnap
– Mk 8:11-21
Jézus földi szolgálata alatt sok csodát és jelt tett, de nem a csoda vagy a népszerűség kedvéért, hanem, hogy messiási mivoltát igazolja. Számomra érthetetlennek tűnik a farizeusok jelkívánása, mivel pont ekkor gyógyított meg egy néma ördöngöst, amit ők sátáni eredetűnek tartottak.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.