2018. február 13., kedd

DÉLELŐTT | 
Mózes és Cippóra

Igehely: 2Móz 2:15-25, 4:18-31; Kulcsige: 2Móz 2:21 „Mózes úgy döntött, hogy ott marad annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta leányát, Cippórát.”

A Midjániták nem voltak teljesen idegenek Mózes számára, hiszen Ábrahám második házasságából, Ketúrától született fiak egyike volt az ősük. (1Móz 25:1) A kútnál történt esemény hasonlít Rebeka megtalálására, aki Izsák felesége lett. Ahogyan akkor, úgy most is Isten gondviselése lett nyilvánvalóvá a legapróbb részletekben is. Mózes itt még nem volt egy szelíd ember. Ezért még sokat kellett formálódnia. Valószínű, hogy Isten a házasságban, a felesége által is formálta Mózes jellemét. Később, eljött számára a továbblépésnek ideje, mivel Isten nem feledkezett meg az ő népéről. Ez is része volt formálódásának. Ezután kapta Mózes az elhívást, majd visszatért Egyiptomba családjával együtt, hogy végrehajtsa Isten tervét és akaratát.

Mi az a jellemvonás, amelyben, mint házastársnak fejlődnöd kell? Hogyan lehetsz segítségére a te társadnak, hogy együtt Isten akaratának tudjatok engedelmeskedni?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Egységben az erő

Igehely: Préd 4:9-12

Jobban boldogul kettő, mint egy: örökérvényű kijelentés. De mi van akkor, ha két ember csak hátráltatja egymást? Nem elég egymás mellett élni, egységben kell lenni.

Ki a társam? Ki vagyok én a társamnak? Előre - vagy hátramozdítója? A családban az vagyok, akihez oda lehet bújni, kész vagyok felemelni társamat, együtt dolgozom vele? Vagy elvárom, hogy ki legyek szolgálva, mert nekem ez jár? Nem csak nekem van szükségem társra, segítőre, neki is ugyanúgy szüksége van rám. Csak összefogva jutunk egyről kettőre.

Jobb a kettő az egynél, de még erősebb a hármas egység: Isten, a társam és én. Ha egy nehézségbe mi, emberek bele is szakadunk, Ő soha.

Milyen gyakorlati dolgokat kell ma megtegyünk, hogy az egységet erősítsük?

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.