Ézs 5:1-7 „A Seregek Urának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!”
Mikor olyan helyeken járunk, ahol a szőlőtermesztésnek hagyománya van, mindig szép látvány tárul elénk, ha látjuk a napsütötte domboldalakon a szép ültetvényeket, gazdaságokat. De aki leginkább gyönyörködik ezekben, az maga a gazda.
Énekek 4:8 „Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!”
Értékeinket, javainkat, illetve újabban már országokat is kerítéssel veszünk körbe, jelezve ezáltal, hogy illetéktelenek nincs mit keressenek területünkön. Férfi és nő, fiú és lány tudatában kell legyen annak, hogy életünkben is vannak olyan területek, bezárt kertek, ahová nem léphet be bárki.
1Kir 21:1-16 „Nábót így felelt Ahábnak: Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!”
Nábót ragaszkodott szőlőjéhez, és ez az életébe került. Több volt ez számára, mint jól termő földterület. Hiszen Nábót mindig csak úgy említette, mint atyai örökségét, és minden bizonnyal ismerte az ősi törvényt is, miszerint a honfoglaláskor az Istentől kapott földet nem lehetett elidegeníteni.
Kulcsige: Zsolt 92:13-14 „Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.”
Felgyorsult világunkban igencsak hozzászoktunk, vagy talán már elvárás is a gyors kiszolgálás. Hamar vagy azonnal akarjuk látni az eredményeket, a befektetések gyorsan meg kell térüljenek. Mégis, vannak területek ahol megéri hosszú távra tervezni.
Kulcsige: 1Móz 2:8.15 „Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.”
Egy ingatlanos szólás szerint a lakások értékét három tényező határozza meg: az elhelyezkedés, az elhelyezkedés és az elhelyezkedés. Valóban úgy van, hogy az embernek kedvére van, ha lakása szép, csendes, rendezett környéken helyezkedik el.
Kulcsige: Ézs 11:1 „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.”
A kijelölt igeszakasz egy prófétai látomást tár elénk, aminek egy része már beteljesedett, másik részének a beteljesedése pedig gyors léptekben közeledik felénk.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.