Igehely: Mt 6:14–15; Kulcsige: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Pál apostol írja a Róm 3:23-ban: „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét”, minden embernek szüksége van bocsánatra. Mindannyian Isten ellenségeiként, tőle elidegenedve éltünk. Bakok és bikák vére nem volt elég ahhoz, hogy eltörölje a bűneinket.
Igehely: Mt 6:9–13; Kulcsige: Mt 6:10 „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.”
Ebben az igeszakaszban az Úr Jézus tanítja a tanítványokat imádkozni, bemutatja a helyes imádkozás szabályait. Fontos az, hogy Istent Atyánknak tudjuk szólítani, elismerve az ő nagyságát, dicsőségét és mindenhatóságát. Csak a gyermekei szólíthatják őt Atyjuknak.
Igehely: Mt 6:5–8; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
Az Istennel való járásnak vannak nyilvános és nem nyilvános részei. Van, amit az emberek is látnak belőle, de van, amit csak a mennyei Atya tart nyilván. Ennek alapján kapjuk majd a jutalmat is vagy az ítéletet. Isten figyelemmel követi az életünk minden mozzanatát.
Igehely: Mt 6:1–3; Kulcsige: Mt 6:3 „Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.”
Világunkban, amelyben élünk, szinte lehetetlen, hogy bármi is titokban maradjon. Némelykor azért, mert ellenőrzés alatt áll az életünk, máskor meg azért, mert a rendelkezésünkre álló médiafelületeken dicsekvésbe átcsapó magamutogatás zajlik.
Igehely: Mt 5:38–48; Kulcsige: Mt 5:41 „Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre!”
Sokat vitatott kérdés, hogy mi a törvény folytatása az Újszövetségben.
Igehely: Mt 5:33–37; Kulcsige: Mt 5:34 „Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa.”
Egy magyarázó szótár szerint az eskü „Istennek, valamely személynek vagy tárgynak ünnepélyes tanúságtételre hívása, hogy egy kijelentés igazságát vagy valamilyen ígéret kötelező voltát tanúsítsák.”
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).