Igehely: Jak 4:8-10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”
A napokban valaki feltett nekem egy kérdést: jöhet-e bárki az Istenhez? A válasz részemről, határozott igen volt. Erre az illető következő kérdése az volt, hogy akkor miért nem fogad el Isten bárkit? Pontosabban, miért nem válaszol egyformán minden ember kérdésére?
Igehely: ApCsel 17:22-34; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”
Az emberek nagy része látszólag ma is istenfélő, akár Pál idejében az athéniek. A gond csupán az, hogy az általuk elképzelt istent félik, mert az igaz Istent sokan ma sem ismerik. A mi feladatunk, hogy Pálhoz hasonlóan, Őt hirdessük (23).
Igehely: Mt 7:7-11; Kulcsige: Mt 7:8 „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Kérjetek, keressetek és zörgessetek! Ez Jézus hármas felhatalmazása felénk. Vajon, mit is jelent ez tulajdonképpen? Az imádság gyakorlatára buzdít Jézus ezzel bennünket. Szabad és lehet nekünk keresni, sőt kérni az Istent imában. Miért kell és lehet nekünk kérni az Istent?
Igehely: Ézs 55:1-13; Kulcsige: Ézs 55:6 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!”
Az istenkeresés belénk van kódolva. Vérünkben van az elveszett Paradicsom emléke. Amikor valaki elkezdi érezni, hogy hiányzik neki valami, ahhoz hogy igazán boldog legyen, akkor tulajdonképpen az Isten hiányzik neki.
Igehely: Zsolt 14:1-7; Kulcsige: Zsolt 14:2 „Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.”
Két típusú embert állít elénk ez a zsoltár: a bolondot és az értelmeset. Mindegyiket az Istenhez való viszonyulása alapján jellemzi.
Igehely: Zsolt 63:1-11; Kulcsige: Zsolt 63:2 „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.”
Minden ember szíve mélyén ott él az Isten utáni vágy. Aki erre ráébred, és elkezdi keresni az Urat, megtapasztalja az Ő jelenlétét és szabadítását saját életében. Ez a zsoltár egy különleges esemény kapcsán született Júda pusztájában, amikor Dávid Absolon elől menekült.
Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:7 „De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
A százados hitét Jézus példaként állította a sokaság elé. Talán bennünk is ébredhet vágy: milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen tiszta, kételyektől mentes hitünk lenne! Hogyan tudnánk így hinni Jézusban? Az igében azt olvassuk, hogy: „Amint hallott Jézusról…”, hit ébredt a szívében. A rómaiakhoz írott levélben Pál így írta: „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”