Igehely: Róm 3:1-8; Kulcsige: 3:3b-4a „Vajon az ő hűtlenségük hűtlenné tenné Istent? Szó sincs róla!”
Mai igénkben Pál apostol mintha korábbi önmagával, a meg nem tért farizeussal vitatkozna (John Stott). A tegnap reggeli igében egyértelműen kifejtette, hogy a tény, hogy ők Isten választott népe, vagy a körülmetélkedés nem mentesíti az ítélet alól a zsidókat. Ebben a szakaszban megerősíti ugyanezt, és felveti, majd megválaszolja azokat a kérdéseket, melyek zsidó olvasóiban megfogalmazódhattak az általa leírtak alapján. Válaszaiban határozottan kihangsúlyozza, hogy Isten nem haszontalan szövetséget kötött Izráellel, és nem lett hűtlen hozzájuk. Igazságtalansággal sem vádolható, amikor megítéli a népét, és nem az emberi gonoszság által növekedik a dicsősége!
Az embereknek könnyebbnek tűnik Istenben hibát keresni, Őt vádolni, és akár létezését is tagadni a megalázkodás, megtérés és szent élet helyett. Tegyük mi ma reggel az ellenkezőjét! Alázkodjunk meg Előtte, kérjünk bocsánatot Tőle, és dicsőítsük Őt a velünk kötött új szövetségért, hűségéért, igazságáért és megmentő kegyelméért!
Kiállsz-e ma Isten mellett, ha valaki káromolni fogja Őt jelenlétedben? Milyen érveid vannak Isten létezése mellett, amikor ateistákkal beszélgetsz?
Püsök Dániel
A képmutatás büntetést von maga után
Igehely: Józs 9:16-27
A kétszínűség vagy színészkedés velünk született tehetség. Bevetjük, amikor magunkra próbáljuk felhívni a figyelmet, és olyankor is alkalmazzuk, amikor a ránk fordított reflektorfényből szeretnénk kikerülni. Könnyebbnek tűnik az őszinteségnél, és különösen hasznos, ha ellenséges környezetben vagyunk. Hosszú távon azonban ennek súlyos következményei lesznek az életünkben.
A gibeóniak hazug képmutatásának átok, és egy életre szóló szolgaság lett az eredménye. Ma sem ússza meg olcsóbban az, aki az őszinteség helyett a kétszínűséget választja. Saját életemben tapasztaltam, hogy a megtérésem előtti képmutató életstílusom a hazugság átkos rabságában tartott éveken át. Sokszor megszégyenültem emiatt, próbáltam is szabadulni belőle, de erősebb volt nálam. Csak akkor oldozódtam fel, amikor lerántottam a leplet görcsösen őrzött titkaimról, és megvallottam bűnömet Istennek és embereknek. Felszabadító érzés volt újjászületésemkor széttépni és eltemetni álarcaimat, valamint rájönni arra, hogy két pont között a legrövidebb út mindig az egyenes!
Püsök Dániel
Új hozzászólás