2019. augusztus 16., péntek

DÉLELŐTT | 
Egyetemes emberi bűnösség

Igehely: Róm 3:9-20; Kulcsige: 3:10-11 „Amint meg van írva: «Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.»”

Victor Hugo A nyomorultak című világirodalmi remekművében annak a látásának is hangot ad, hogy a 20. század a béke korszaka lesz. Megszűnnek a háborúk, véget érnek a leigázások, nem lesz több kizsákmányolás, és az emberekre a boldogság időszaka virrad. Tudva azt, hogy az elmúlt század háborúiban közel 250 millió ember halt meg, fájdalommal észleljük, hogy jóslata nem teljesedett be. A választ is tudjuk, hogy miért: „nincsen igaz ember egy sem”.

Függetlenül attól, hogy milyen korba születik valaki, és milyen környezetben nevelkedik, a szíve mélyén Istentől való elszakadásra törekszik, amely maga után vonja az önmaga és mások megrontását. Igazán jónak mondható cselekedetekre csak az képes, aki újjászületve átadja Istennek élete irányítását, és teljesen aláveti magát az Ő vezetésének! Te megtetted már ezt a lépést?

Szerinted a több információhoz való hozzáférés és a technológia fejlődése igazabbá, jobbá teszi az embereket? Volt az életedben olyan időszak, amikor önerőből próbáltál jobb emberré válni? Sikerült?

Püsök Dániel

DÉLUTÁN | 

Képmutatás nélküli élet

Igehely: 1Sám 12:1-20

Óriási áldás lelkiismeret-furdalás nélkül visszanézni az életünkre. Különösen, ha valaki vezető ember, vagy köztisztviselői szolgálatot végez, könnyen követhet el olyan hibákat, melyekért később bánkódnia kell.

Sámuel próféta és bíró is volt egyben. Biztosan hibázott ő is, de leköszönő beszédéből kitűnik, hogy a lényeges kérdésekben feddhetetlenül élte az életét. Nem kellett képmutatóskodnia, szabadon tükörbe nézhetett, és a nép előtt sem kellett lehajtott fejjel megállnia. Élete és erényei követendő példák minden vezető ember számára, de azok is tanulhatnak tőle, akik nem reflektorfényben élik az életüket.

Napjainkban lépten-nyomon láthatjuk a hatalommal való visszaélés fájdalmas nyomait társadalmunkban és lelki közösségeinkben is. Imádkozzunk lelki és világi vezetőinkért, hogy – Sámuelhez hasonlóan – soha ne vegyenek el semmit, ami nem az övék, soha ne erőszakoskodjanak alattvalóik fölött, és semmi áron ne változtassák meg az igazságos ítéletet.

Alkalmazzuk mi is ezeket az irányelveket személyes életünkben!

Püsök Dániel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).