Igehely: Mt 24:3-14; Kulcsige: Mt 24:11 „Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.”
Ma az Első Parancsolat második részével foglalkozunk: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” Ez sürgetőbb téma még azoknál a jövőfürkésző és a következendőket tudakozó kérdéseknél is, amiket Jézusnak tettek fel tanítványai.
Igehely: Mt 8:5-13; Kulcsige: Mt 8:9 „Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi.”
Tegnap láttuk a hitetlenek változatosságát. Ahhoz hasonlóan Jézus követői között is láthatjuk a sokszínűséget. Vannak köztük olyanok, akik azt gondolják magukról, hogy csupán testi származásuk alapján részesei lehetnek a mennyországnak (12).
Igehely: 2Móz 10:1-20; Kulcsige: 2Móz 10:20 „De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait.”
Jó lenne, ha csak mi és az Úr lennénk! De Isten és a benne hívő, neki engedelmeskedő szereplők mellett ebben a történetben is jelen vannak a benne hitetlen, neki engedetlenkedő ellenfelek. Érdekes látnunk az ő hitetlenségük és ellenállásuk változatos mértékét.
Igehely: 1Móz 15:1-7; Kulcsige: 1Móz 15:7 „Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet.”
Figyeljük meg Isten kétszeri kijelentését Önmagáról ez igeszakaszban, és lássuk a hasonlóságot az Első Parancsolattal! Először Abrám „pajzsa”-ként mutatkozik be. Ez a szó az oltalmazás, védelem biztosítása mellett „uralkodót, királyt” is jelent (mint pl.
Igehely: 2Móz 20:1-3; Kulcsige: 2Móz 20:2-3 „Akkor ezt mondta a leányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk!”
Ezen a héten egy olyan új sorozatot kezdünk, aminek majd csak bő két hónap múlva érünk a végére. Tíz hét - Tíz Parancsolat. Szándékosan írtam két nagybetűvel, hogy érzékeltessem: ez minden jogalkotásnak és rendnek az alapja.
Igehely: Jn 6:16-21; Kulcsige: Jn 6:20 „De ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek!”
Mennyire nagy áldás Jézust látni az élet viharaiban. Tanítványaiként olyan hétköznapi tevékenységeink vannak, amelyek elvégzésre várnak. Ilyenkor előfordul, hogy problémákba, nehézségekbe ütközünk.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.