Igehely: 2Móz 20:1-3; Kulcsige: 2Móz 20:2-3 „Akkor ezt mondta a leányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk!”
Ezen a héten egy olyan új sorozatot kezdünk, aminek majd csak bő két hónap múlva érünk a végére. Tíz hét - Tíz Parancsolat. Szándékosan írtam két nagybetűvel, hogy érzékeltessem: ez minden jogalkotásnak és rendnek az alapja. Az isteni életmegtartó szándékot, az emberi létezés tervét és egészségesen megélhető módját fogjuk tízhétnyi alapossággal vizsgálni.
Első Parancsolat. Nem fontossági sorendben, hiszen azt Urunk Jézus így alapozza meg: „A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” (Mk 12:29-30) Ugyanezt célként így állítja elénk a híres himnusz: „…ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13:13) Tehát jelentőségben, horderő-sorrendben a szeretet a legelső parancsolat. S ez már a Sínai-hegynél adott isteni törvényben is megnyilvánult.
Első Parancsolat - időrendben. Nem mintha Isten addig nem parancsolt volna. Hiszen szólt: „Legyen!”, - és előállt a világmindenség. Noét, az ősatyákat, az egész emberiséget utasította és rendezte. De most új oldaláról mutatkozik be: mint szövetségi partner. Mégsem egyenrangú fél, hanem a legnagyobb tekintélyű és hatalmú és befolyású és - szeretetű lény: „Úr Istened”. Ami ebben igazán megdöbbentő, hogy valakinek kijelenti: tied vagyok. S ő ezen felbátorodva vallhatja: Ő az enyém, Istenem! Ki ez a felbátorított?!
Első parancsolat - a szövetséges nép tagjai számára. Isten azoknak mondta Igéit, a Tíz Igét és a többit, akiket „kihozott… a szolgaságból”. Ott sínylődtek 400 éven át, szinte belehaltak, bár mindvégig tapasztalták életadó, majd felszabadító hatalmát. Most már kihozattak! Szabadok! Új életükben új rendet ők, és csak ők, csak így kaphattak. Meg is kapták! Van-e más hozzájuk fogható? „Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit.” (Zsolt 147:19-20)
Első Parancsolat - az értékrend megteremtésére. Tisztázva a viszonyokat. A kapcsolatrendszert. Az elsőséget. Ez nem csupán bevezetés, hanem a legalapvetőbb igazság erőteljes közlése: „Én vagyok… más nincs!”
A te életedben mennyire első az Első?
Ki/mi az, ami Isten helyét rendszeresen támadja a szívedben?
Papp Dániel
Imádkozzunk a börtönmisszióért! – Zsid 13:3
Boldogság a bűn által tönkretett világban – Zsolt 1:1-6 (Aranymondás: Zsolt 1:1-2)
Hálaadás és közbenjárás a testvérekért
Igehely: Kol 1:3–14
Pál levele a kolosséi testvérekhez Istentől ihletett, szent írás. Emellett Pál magatartása, melynek néhány részletére rávilágít a levél, lehet számunkra szent előírás. Az apostol ugyanis fogságban van (4:3,18), mégsem sír saját körülményei fölött, hanem ír a testvérek épülésére. Mindez még inkább elgondolkodtató, ha igaz a bibliakutatók feltételezése, miszerint Pál nem ismerte személyesen a kolosséi testvéreket (Kol 1:4; 2:1). Tehát, szorult helyzetében számára ismeretlen testvéreknek ír bátorító hangvételű levelet. Felsorolja, mi mindenért hálás a testvérekkel kapcsolatban. Azért nem szokványos hálaadáslista ez, mert Pál csak hallomásból tud minderről. Jézus szavai váltak valóra Kolosséban, miszerint „nem rejthető el a hegyen épített város”.
Pál nem gondolja, hogy a testvérek már elérték a célt, ezért nem csupán Isten iránti háláját tárja a testvérek elé, hanem azt is, hogy imatársaival együtt szüntelenül könyörög értük. Ő, aki megtérése előtt ismerni vélte Istent, és tudni vélte akaratát, imádkozik, hogy miután a kolosséiak Isten kegyelmét megismerték, ismerjék meg akaratát is, hogy jó cselekedetekkel tetszése szerint élhessenek. A farizeus tanítóknál és Gamáliel lábainál tanult Pál arról, hogy Isten nagysága felfoghatatlan (Zsolt 145:3), de Jézus lába elé borulva, a damaszkuszi úton megértette a tanultakat: Isten nagysága, kegyelmének nagysága, szeretetének nagysága határtalan és mérhetetlen. Méltán hangsúlyozta tehát leveleiben az Isten megismerésében való növekedés fontosságát.
Pálra jellemző a bátorító felhívás: erősödjetek meg! Hálaadásra is buzdítja olvasóit. A hálára való bátorítás szinte észrevétlenül személyes hálaadássá lesz (12-13). Bilincsek közt hálaadással ír Pál. Ismeretlen testvéreknek ír levelet, és az Úrnál közbenjár értük. Pedig nem volt ideális Pál helyzete, és minden bizonnyal a kolosséi gyülekezet lelkiállapota sem (3:5-9).
Emlékezzünk arra, hogy nem ideális élethelyzetben is lehetséges a testvérekért való hálaadás és közbenjárás. Mi több, szükséges!
Mezei Ödön
