2019. október 17., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A tanítványoknak megadatott

Igehely: Mt 13:10-17; Kulcsige: 13:11 „Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg.”

Milyen szomorú és fájdalmas, amikor embereket látunk úgy Isten jelenlétében ülni, hogy igét hallanak, megtéréseket is látnak, de az ő szívük érintetlen marad. Valaki azt mondta róluk, hogy „kibírták” az igehirdetést, de az éle-tükben nem történt semmi.

Ahhoz, hogy valakire rászakadjon bűneinek kibírhatatlan terhe és fájjon neki istentelen állapota, Isten munkájára van szükség. Jézus azt mondta tanítványainak: „néktek adatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait.” Isten nagy ajándéka a nyitott szem, fül és a megnyílt szív. Ez pedig csoda, amire csak Isten képes. Magasztaljuk Istenünket ezért a csodálatos áldásért.

Az Ige arra is tanít minket, hogy imádkozzunk azokért, akik jelen vannak az istentiszteleteken, mert látván nem látnak és hallván nem hallanak, szívük pedig érintetlen marad. Kérjük Istent, jelentse ki magát nekik. Bárcsak lehullana szemeikről a lepel és felismernék az Úr Jézus Krisztust és általa Isten gazdag szeretetét. Nekünk lehetetlen bárkit is megváltoztatni. A legerősebb tanítás sem elég meggyőző a Szentlélek munkája nélkül. Viszont feladatunk, hogy az igemag földbe jusson, hogy aztán Isten munkája nyomán a mag meggyökerezzen, növekedjen és gyümölcsöt teremjen.

Józsa Zsolt

DÉLUTÁN | 

Az igaz élet biztonsága

Igehely: Péld 28:1-7

Kerülhetünk olyan élethelyzetbe, mely kimozdítja lábunk alól a talajt. Félelem - vagy aggodalom gerjesztő tényezők jöhetnek, amitől legszívesebben megfutamodnánk. Konfliktusok születhetnek vagy súrlódások a kapcsolatainkban. Mások érdekei miatt szenvedünk. Talán hátrányos helyzetbe kerülünk hitünk miatt. A világ nyomása alatt harcoljuk az engedelmesség útját, mely sokszor lemondásokkal jár. Mindezek közepette nem mindegy, hogy tudunk-e bízni az Úrban vagy csak keserűen elviseljük azt, ami jön, netán emberi észjárások által próbálunk érvényesülni.

Nagy kiváltság a hívőnek, hogy egy folyton változó világban a soha meg nem változó Úrba kapaszkodhat. Az Ő hatalma nem változik sem a hegyen, sem a völgyben. Az Ő igazsága bizonytalan helyzetekben is győzni tud. Az Ő terve nem függ az emberek véleményétől és nem áll vagy esik emberi forrásokon. S miután rálátunk önmagunk gyarlóságára, látva, hogy még önmagunkban sem bízhatunk, mily drága tudni, hogy Rá viszont bátran bízhatjuk magunkat.

Mire kell most nekünk éppen ügyelnünk? Milyen görbe útvesztők vesznek éppen körül? Látjuk-e, hol van a mi meginoghatatlan biztonságunk?

Józsa Zsolt

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?