Igehely: Zsolt 112:1-10; Kulcsige: 112:6 „Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz.”
Már az első zsoltár a boldog emberről szól: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint.” A világ azt tartja boldognak, aki sok pénzt gyűjt, bármit megengedhet magának és vígan, szórakozva él e földön. Ezzel ellentétben az istenfélők az Úrban gyönyörködnek és minden jót tőle remélnek. Életüket nem csak e földi létre nézve rendezik be, hanem az örökkévalóságra is, ezért a hívő embert így lehet jellemezni: Boldog – mert tudja, hogy Isten az ő oltalma és erőssége, aki biztos segítség a nyomorúság idején. Örömét nem a földi kincsek sokaságában találja, hanem reménysége van az örök életben. Dolgait Isten félelmében, becsületesen rendezi, és örömét leli parancsai megtartásában. A boldogságát egyáltalán nem az anyagi körülmények határozzák meg, így nyugodt tud maradni akkor is, ha szükséget lát. Áldott – „Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz.” (2.v.) Jézus a Hegyi beszédben azt mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5:5) Sokan fáradságos munkával hiába küszködnek Isten nélkül, de nem tudják, hogy az igazi áldás, jutalom csak Tőle kapható. Isten megáldja a becsületest, még ha mások lenéznék is az alázatos embert, hisz végső soron Ő fog jótállni a benne bízókért. Könyörülő – Ahhoz, hogy valaki észrevegye a szegényt, szűkölködőt, Istennek kell annak szívét indítania. A jó ember kölcsön ad, segítséget nyújt, ezért Isten azt ígéri, nem inog meg soha, sőt örökre emlékezetben lesz az igaz. Ha valaki jót tett velünk, azt nem tudjuk elfelejteni és mindig hálát érzünk iránta. Akinek reménysége az élő Isten, az tudja, hogy minden javait fentről kapta, ezért bőven adakozik, nem fukarkodva. Nem fél a rossz hírtől sem, például ha csökken a fizetés, a nyugdíj, ha válság lesz? Teszi a dolgát, adakozik, másokon könyörül. A tökéletes ajándékot Isten adta nekünk, az Ő egyszülött Fiát. Aki elfogadja személyes megváltójának, az már itt e földön boldog, de a java még hátra van. Az örök életet Isten országában folytathatjuk. Hiába dühöng a gonosz, fogait vicsorgatva, egy biztos, az Istenfélők emlékezete megmarad. Míg a bűnösök kívánsága elvész, Isten az öveit örökké megtartja. Hála neki ezért!
Simon András
Magasztaljuk az Urat a megtört szívűeket magához fogadó kegyelméért! – Zsolt 51:17-19
Éljünk szeretetben! – 1Kor 13:1-13 (1Kor 13:13)
A paráznaság és bor csapdái
Igehely: Péld 23:26-35
Mai társadalmunkban az erkölcsi szint nagyon alacsony. Ami néhány évtizede még égbekiáltó bűnnek számított, mára a paráznaság felett sokan szemet hunynak. Isten a Tízparancsolatban világosan kijelenti: Ne paráználkodj! A sátán pedig jön és ködösít, mi abban a rossz? Most már más a divat. Salamon bölcsességre és józanságra inti a fiatalt, mert tudja, a parázna nő olyan, mint a mély verem vagy a szoros kút. A paráznaság olyan, mint egy csapda. Ha beleesik az ember, kevés esélye lesz a menekülésre. Nemrég tragikus körülmények között három férfi ugyanabban a kútban lelte halálát. Az egyik lement kitakarítani az iszapot, egy idő után, mivel nem válaszolt, lement a társa, hogy segítsen. Miután ez is elhallgatott, a harmadik próbált segítni, de ő is ott lelte halálát. Vajon a paráznaság „kútjába” hányan lelték már halálukat? Nehéz lenne megmondani. Isten figyelmeztet: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma”? (1Kor 6:19) Ha valaki elkezd csupán játszadozni a paráznaság gondolatával, majd enged a szívének és a szemének, végzetes következményekkel járhat. Isten nem tiltja a szerelmet és a szexualitást, de helyét a tisztességes házasságban jelöli meg, ahol egy férfi és egy nő örök hűségben és szeretetben élvezik egymás közelségét. Ha nem szeretnél széthulló családban élni, megkeseríteni házastársad, gyermekeid életét, harcolj a paráznaság ellen. Az alkohol szintén nagyon sok ember halálát okozta már. Hallottam olyan faluról, ahol egy utcában egyetlen ötven éven felüli férfi sem élt, mert mindnyájukat a földbe temette a pálinka. Szüksége van valakinek fájdalomra, jajra és veszekedésre? Az alkohol ezt eredményezi. Ha valaki nézegeti a pohárban a bor csillogását, előbb - utóbb bűvöletébe esik. Végül, mint a kígyó megmarja, az ember pedig olyan lesz, mint aki a háborgó tenger közepén fekszik, teljesen kiszolgáltatottan. Aztán ha kijózanodik, szabadulni már képtelen lesz és kezdi elölről a folyamatot, mint egy rabszolga. A paráznaságtól és az alkoholtól csak egyetlen menekülési út van. Az énekíró így fogalmaz: „Távozzál a bűntől messze, messze el, mert megöl a mérge, hogyha jössz közel.” Kérjünk az Úrtól bölcsességet, józanságot és tiszta szent életet.
Simon András
Új hozzászólás