Igehely: 1Krón 29:1-20; Kulcsige: 1Krón 29:14 „Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!”
Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a vagyonunkkal! Minden gyülekezeti építkezés vagy más anyagi beruházás előtt ajánlatos áttanulmányozni ezen igerészeket, melyben megfigyelhetünk néhány alapvető adakozási formát.
Igehely: Lk 21:1-4; Kulcsige: Lk 21:3 „És így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.”
Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a mi javainkkal! Ebben a történetben emberi megítélés szerint az özvegyasszony adománya nem nagy anyagi értékkel bírt. De Jézus túllát az emberi megítélésen és az anyagi áldozat lelki értékét nézi, amiben a szív indíttatása a legfontosabb.
Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: Mt 6:4 „Hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.”
Az adakozás a kegyesség egyik gyakorlati megnyilvánulása. A kegyes ember Istenét tisztelő, Igéjének engedelmeskedő tanítvány, mint aki tudja, hogy életét az ő mennyei Atyja színe előtt éli és kegyességét embertársaival szemben is figyelemfelkeltés nélkül gyakorolja.
Igehely: Jel 21:6-7; Kulcsige: Jel 21:6 „És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”
A heti elmélkedések fő gondolata az Isten utáni vágyakozás volt. Megírása közben sok drága és értékes gondolatot adott nekem az Úr. A végéhez érve, magamnak is felteszem a kérdést: mi az, ami ennek a gondolatnak a lényege?
Igehely: Jak 4:8-10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”
A napokban valaki feltett nekem egy kérdést: jöhet-e bárki az Istenhez? A válasz részemről, határozott igen volt. Erre az illető következő kérdése az volt, hogy akkor miért nem fogad el Isten bárkit? Pontosabban, miért nem válaszol egyformán minden ember kérdésére?
Igehely: ApCsel 17:22-34; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”
Az emberek nagy része látszólag ma is istenfélő, akár Pál idejében az athéniek. A gond csupán az, hogy az általuk elképzelt istent félik, mert az igaz Istent sokan ma sem ismerik. A mi feladatunk, hogy Pálhoz hasonlóan, Őt hirdessük (23).
Igehely: Zsid 4:11–13; Kulcsige: Zsid 4:12 „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”
A levél szerzője féltve óvja olvasóit a hitetlenségtől. Példaként hozza Isten népének pusztai vándorlását, akik megkeményítették a szívüket, nem vették komolyan az Isten szavát, ezért nem mehettek be a nyugalom helyére. Isten szeretete olyan hatalmas! Ő nem mondott le a bűnös emberről, prófétákat küldött, akik Isten igazságát hirdették, majd elküldte Fiát, akiben testté lett az élő Ige. Jézus az élet forrása, az emberek világossága, aki kereszthalála által és feltámadásával utat készített a bűnös lélek számára, hogy bemehessen az Isten nyugodalmába.