Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”
A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz.
Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”
Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt.
Igehely: Mt 21:18–22; Kulcsige: Mt 21:19 „Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.”
Gyümölcstelen fügefához hasonlít annak az embernek az élete, aki nem dicsőíti Istent. Ilyen haszontalan fügefa az olyan gyülekezet is, amely Isten házát nem imádság házának tekinti.
Igehely: Mt 21:12–17; Kulcsige: Mt 21:13 „És ezt mondta nekik: Meg van írva: «Az én házamat imádság házának nevezik», ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Jézus már nagyon fiatalon ragaszkodott a jeruzsálemi templomhoz, és erős vonzalmat érzett az Atya háza iránt. Tizenkét éves korában, amikor lemaradt a szüleitől, és megtalálták a templomban, így válaszolt aggódó szüleinek: „Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2:49).
– Mt 20:29–34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”
Különös, ahogy Isten minden ember szívéhez utat talál. Az sem lehet akadály, ha nem lát. A két vak „meghallotta, hogy Jézus arra megy el”. Olyat is láttam, hogy evangélizáció végén siket ember jött előre, hogy megnyissa szívét Jézusnak, pedig nem volt jeltolmács.
Igehely: Mt 20:17–28; Kulcsige: Mt 20:27 „És aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”
Két testvér-tanítvány szeretne „helyezkedni” Isten országában, anélkül, hogy tudnák, hogy mi is ez az ország. A lobbitevékenységbe anyjukat is bevonják.
Igehely: 1Thessz 1:5–10; Kulcsige: 1Thessz 1:8 „Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk.”
A hírek természete a terjedés. Minden korban megvolt a hírekre a kereslet, olykor túlzásba is estek (és lehet esni ma is): „Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak” (ApCsel 17:21).