Igehely: Zsid 5:5-6; Kulcsige: Zsid 5:6 „Ahogyan másutt is mondja: «Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.»”
Jézus Krisztus az Atya akaratából lehetett főpap. Az Atya megdicsőítette a Fiút azzal, hogy főpappá tette; a Fiú is megdicsőítette az Atyát azzal, hogy vállalta, hogy főpap, de ugyanakkor áldozati bárány is legyen. Jézus Krisztus áldozata által megismerhetjük, hogy olyan Istenünk van, aki szeret minket és meg akar váltani bennünket.
Jézus Krisztust az Ige „Melkisédek rendje szerinti” főpapnak mutatja be. Így utal az egyik messiási zsoltár az eljövendő Krisztusra. (Zsolt 110:4) Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus esetében nem a földi származás adja meg az ő pap voltát, mint ahogy Melkisédek esetében sem. Melkisédek származása nem ismert előttünk: „…sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs”. (Zsid 7:3) Nem származása, hanem Isten választása alapján lett a „Felséges Isten papja” (1Móz 14:18). Az Úr Jézus sem lehetne főpap származása szerint, hisz nem a Lévi törzséből, hanem a Júdából származik. De az Atya választása alapján azzá lett.
Gondolkozz el ma reggel, milyen vigasztalás és bátorítás van számunkra abban, hogy Jézus Krisztus nem önkényesen, hanem az Atya akaratából lett a mi főpapunk!
Kovács József
Az Úr megmutatja dicsőségét
Igehely: 2Móz 33:12–34:9; Kulcsige: 2Móz 33:18 „Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!”
Vannak-e olyan emberek, akik előtt nyilvánvalóvá kell lennie annak, hogy te az Istené vagy? Ha a válaszod igen, akkor ezt az Úr azzal mutatja meg, hogy veled jár, és megmutatja neked az Ő dicsőségét.
A mi Urunk Jézus Krisztus földön jártakor együtt járt az Atyával. „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi” – mondotta Megváltónk (Jn 5:19). Isten akkor tud veled együtt járni, ha te arra mész, amerre Ő megy. Látszólag együtt vagytok, de valójában te mész mellette. Isten meghív az Ő tervébe, mint szemlélőt és munkatársat, majd megmutatja neked, amikor együtt vagytok, az Ő dicsőségét.
Az Isten dicsősége feltűnik azok arcán, akik együtt járnak az Úrral. A dicsőség az a fény, ragyogás az arcon, amit nem a Nap, nem is szépítőszer idéz elő, hanem amit átveszel Isten jelenlétéből. Ez történt Mózessel. „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3:18). Ez történik a keresztyénekkel.
Kaszta Áron
