Igehely: Zsid 4:16 „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”
Az elénk táruló jelenet nagyon megragadó. Isten dicsőségének tróntermében, szolgáitól körülvéve uralkodik a világ felett. Isten szentségének légköre tölti be a királyi termet, amint a mennyei lények kiáltják: „Szent, szent a seregek Ura – dicsősége betölti az egész földet!” Zúg és harsog a dicséret, villámlanak a fények, sziporkáznak a színek. De íme, a távolból egy ember közeledik. Remegve áll meg a küszöbön. Fel se mer nézni. Tudja jól, hogy bűnös. Ezt jobban látja, mint valaha. Szó nem jön ki a száján, de szíve így kiált: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látom!” (Ézs 6:5) Látszik rajta, hogy fél, földbe gyökerezik a lába. Ekkor felhangzik a Nagy Főpap szava. Hangjára elcsendesednek az égi kórusok: „Járulj bizalommal a kegyelem trónusához, mert ez a trón nem csak a dicsőség, hanem az irgalom székhelye is. Fiam, bűneid meg vannak bocsátva!” Majd a trón felé tekintve, hangja harsogott a mennyei csendbe: „Atyám, érte is meghaltam, érte is folyt az engesztelő vér! Fogadd úgy, mint engem!” A mennyei kórus hirtelen újabb dicsőítésbe kezd: „Méltó a megöletett Bárány!”
Te vagy az a bűnös és én is. Jöjjünk bizalommal Nagy Főpapunkhoz!
Kovács József
Az utolsó lázadás következménye
Igehely: Jel 20:7–10; Kulcsige: Jel 20:10 „Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.”
Krisztus ezeréves uralma után sem lesz képes a Sátán mást tenni, mint amit tett az emberiség hajnalán: elhitetni, lázítani és pusztítani. Csakhogy az idők végén a Sátán és rászedettjei a második halálba, a kárhozatba kerülnek.
A célpont ugyanaz, mint máskor is volt: a Világosság és a világosság fiai. Az idők végén megint Jeruzsálem lesz a célpont. Világméretű hadsereggel az erőfölény lehengerlő lesz. De a tűz – mint Illés napjaiban – Istentől száll majd le. A tűz megemészti a föld négy szegletéről érkező nemzeti hadseregeket.
A népek között ki van emelve Góg és Magóg (Góg és népe), ami utalás lehet a szkítákra, a turáni népekre, vagy a magyarokra. „Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat”– írja költőnk, Ady Endre.
Nagy teher ezeknek a próféciáknak az árnyéka alatt élni. Csak az vigasztalhat, hogy a megtérés egyéneket, nemzedékeket átemel a Krisztus oldalára (Gal 3:27-28). Imádkozzunk az Úrhoz népünk és nemzetünk megtéréséért!
Kaszta Áron
