Igehely: Ef 4:17- 24; Kulcsige Ef 4:24 „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”
Az efézusi hívők életében örvendetes, látható újulást eredményezett az, hogy Krisztust választották. Ezt a lelki újulást az értelmük megújulása eredményezte. Az értelmük megújulását pedig az eredményezte, hogy „tanulták a Krisztust”.
Igehely: Mt 9:14-17; Kulcsige Mt 9:17/b „Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.”
János tanítványai tudni akarták, hogy Jézus tanítványai miért nem böjtölnek. Az Úr példázattal válaszolt. Ő volt a vőlegény, a tanítványai pedig a násznép. Ameddig Jézus, a vőlegény velük járt, nem volt okuk a böjtölésre, mint a gyász jelére.
Igehely: 2 Kor 4:16-18; Kulcsige 2Kor 4:16
A hívő ember az ellentétek világában él. Szemmel látható fizikai világban él, de lelki szemével a láthatatlanra, az örökkévalóra összpontosít. Hús-vér testben él, de halhatatlan lelke van. Egykor az óembere és a bűn uralma alatt volt, de Krisztusban új életet nyert, és Őbenne új teremtés lett.
Igehely: Ézs 43:18-21; Kulcsige Ézs 43:19 „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”
Isten népe a babiloni fogságban egy új kezdetnek az ígéretét kapta. A fogságból való szabadulás ígéretét és biztonságos hazatérést, hisz maga Isten szerez utat a pusztában, és folyóvizeket a kietlenben.
Igehely: 1Kir 11:29-39; Kulcsige 1Kir 11:30 „Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét darabra hasította.”
Isten választott népének életében Saul, Dávid és Salamon uralkodása után egy új, de nem jó korszak következett: az ország kettéosztása. Az ország északi részét, tíz törzs felett való uralmat Isten Jeroboámnak adta; Roboám, a Salamon fia csak a Dávid háza, Júda nemzetsége fölött uralkodott.
Igehely: Bír 5:1-11; Kulcsige: Bír 5:8 „Új isteneket választottak, de aztán folyt is a harc a kapuknál, ám pajzs meg dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben.”
A ma reggeli igénk Debóra énekéből származik. Izráel népe új isteneket választott magának, aminek következtében az Úr a kánaániak kezébe adta őket 20 évre. Az izráeliták nagy bajba kerültek, mert nekik nem voltak fegyvereik.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.