Igehely: Kol 3:5-11; Kulcsige Kol 3:10 „És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.”
A Krisztusban újjá lett embernek állandó megújulási folyamatban kell lennie élete végéig. Ez az igazi, nagy reformáció amire mindannyiunknak szüksége van.
Igehely: Jak 5: 1-11; Kulcsige: Jak 5:10 „Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak.”
A héten a gonosz problémájáról elmélkedtünk. Itt az apostol a gonosznak az egyik leggyakoribb hétköznapi megjelenéséről beszél: amikor emberek visszaélnek hatalmukkal, vagyonukkal, visszatartják a munkások bérét, és a kiszolgáltatott igazakat nemcsak kihasználják, hanem elítélik és meg is ölik.
Igehely: Jób 36:16-25; Kulcsige: Jób 36:21 „Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!”
Aki úgy ad tanácsot, hogy maga is átment azon az élethelyzeten, amivel kapcsolatban tanácsol, azt hitelesebbnek tartjuk, mint azt, aki kívülállóként beszél. Jób könyve a szenvedéssel kapcsolatban a leghitelesebb tanácsadó.
Igehely: Hab 3; Kulcsige: Hab 3:18 „De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.”
A hit által élő igaz embernek is szüksége van arra, hogy meglássa Isten tetteit. Van, amikor ez erős hitbeli látásként jelenik meg, és akkor eltölt bennünket az öröm a Szabadító Istenben. A próféta megkapta jutalmát. Teljes bizonyosságot kapott arról, hogy Isten végül megbünteti a gonoszt.
Igehely: Hab 2:2-20; Kulcsige: Hab 2:4 „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”
A XX. századra kialakult egy erőteljes Biblia- és valláskritika. Egy alkalommal egy találkozón a „művelt és okos” előadó meggyőzően „bizonyította”, hogy nincs Isten és az egész keresztyén hit csak önámítás.
Igehely: Zsolt 66.; Kulcsige: Zsolt 66:12 „Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.”
Az ezeréves magyar történelemben kevés volt a békés időszak. Elnyomás és szabadságharc jellemezte az évszázadokat. Újra és újra megnyilvánult ezekben a szabadság iránti vágy és az elnyomással szembeni belső ellenállás.
Igehely: Ézs 25:1–9; Kulcsige: Ézs 25:9 „Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!
Elfáradtál, belefáradtál a mindennapi munkába, harcokba, úgy fizikai, mint lelki síkon? Ne feledd, Isten gyermeke vagy, van remény, van szabadítás! Jézus Krisztus győzött a gonosz fölött, elveszti a halált, letörli a könnyhullatást, eltávolítja népe gyalázatát (8.v.).
Ha még nem vagy Isten gyermeke, ma még van lehetőség dönteni. Amikor megjön az Úr, és magához veszi az övéit, senki sem tud változtatni az állapotán. Adj hálát, ha te is örömmel várod az Urat! Várod-e Urad?