Igehely: Lk 24:36–43 Kulcsige: Lk 24:36 „Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: «Békesség nektek!»”
Jézus megjelent a tanítványoknak, amikor össze voltak zavarodva, amikor kétség és döbbenet elegye kavargott bennük. Megszólította őket, megérinthették a kezükkel, szavaival megpróbálta bátorítani a megrémült közösséget.
Igehely: 1Kor 15:35–44 Kulcsige: 1Kor 15:42–43 „Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.”
Az emberben ott van a vágy, hogy mindennek megérthesse az összetételét és a folyamatát. Keressük ezt a teremtésben, a fogantatásban, a magzat fejlődésében. Annak ellenére, hogy ezeket már évszázadok óta figyeljük, összeségében még mindig nem ismerünk és nem értünk mindent.
Igehely: 1Kor 15:12–20 Kulcsige: 1Kor 15: 20 „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.”
Az ókori templom szerkezete úgy nézett ki, hogy az épület középső részén volt két fő oszlop, melyek az épület tetejét tartották. Ilyen templomban tudta Sámson is a filiszteusokra borítani az épületet úgy, hogy a két oszlopot kidöntötte.
Igehely: 1Kor 9:24–27 Kulcsige: 1Kor 9:25 „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.”
Megfogalmaztad már valamikor, hogy mi az életed célja? Nem mindig könnyű ezt kifejezni, pedig legtöbb embernek vannak céljai, legfeljebb még nem határozta meg ezeket.
Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”
Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között.
Igehely: Ézs 42:5–9 Kulcsige: Ézs 42:8 „Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.”
A próféta ebben az igeszakaszban Istenünk csodálatos teremtő hatalmáról ír, valamint szolgájának szabadító és helyreállító munkájáról.
Igehely: Lk 24:36–43 Kulcsige: Lk 24:36 „Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: «Békesség nektek!»”
Jézus megjelent a tanítványoknak, amikor össze voltak zavarodva, amikor kétség és döbbenet elegye kavargott bennük. Megszólította őket, megérinthették a kezükkel, szavaival megpróbálta bátorítani a megrémült közösséget. Különleges lehetett azokat a sebeket érinteni, melyek néhány nappal azelőtt Jézus halálát okozták, és amelyek következménye az emberiség megváltása lett.