2018. január 31., szerda

DÉLELŐTT | 
A földön nagy, de a mennyben kicsi

Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”

Az angyal már János megszületése előtt megjelentette apjának, Zakariásnak, hogy nagy lesz ő az Úr előtt (Lk 1:15). Amikor pedig megszületett, a szomszédok is ráéreztek erre, mondogatva: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Jézus szerint János a legnagyobb próféta, sőt még annál is nagyobb, mert nem csak prófétált arról, aki utána jön, hanem személyesen találkozhatott vele, sőt bemeríthette.

Nagysága a krisztusi mérce szerinti volt, mert tudott mindenkinek szolgája lenni (Mk 10:43). Önmagának ezt úgy fogalmazta meg János, mint életprogramot, hogy Jézusnak növekednie kell, neki pedig kisebbé lenni (Jn 3: 30). Ebben volt az ő földi nagyságának a titka.

A legjelentéktelenebb hívő, aki bement a mennyországba, nagyobb Jánosnál, mert már beért a célba, majd ő is beért később és most ott van. Taníts, Uram meghajlani, mint szélben az aranykalász! Hajoljak meg, ha Szentlelked reám fuvall, porig aláz! (HH 695).

Hogyan törekszel nagy lenni a földön?Úgy mint János?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Szentséget eredményező közelség

Igehely: Jak 4:7-9

Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy képesek legyünk kapcsolatba lépni a láthatatlan szellemvilággal, elsősorban magával Istennel. Ezért az embert testtel rendelkező szellemi lénnyé, lélekké formálta. Az első bűneset után (és azóta) a testünk nem hal meg azonnal a bűn miatt, hanem csak a földi életünk végén. De szellemünk halott már születésünk pillanatában. Nem tudunk magunktól Isten felé közeledni, Őt keresni és megtalálni. Ehhez segítségre van szükségünk. Maga Isten volt az, aki segítségünkre volt, amikor Fiában elszenvedte bűneink büntetését, meghalván a kereszten. Azóta, aki hittel elfogadja ezt a bűntől, kárhozattól való megváltást, és élete irányítását átengedi Jézus Krisztusnak, annak szelleme megelevenedik, feltámad és újra él. Így képes lesz engedelmeskedni és ellenállni. Azelőtt semmi ellenálló képességem nem volt a bűnnel szemben, és semmi képességem nem volt az Istennek való engedelmességre. De most „mindenre van erőm a Krisztusban” (Fil 4:13), mert „azt az életet, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Gal 2:20)! Ez ma is lehetséges.

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”

„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.