Mindennapi áhítatok

2019. december 28., szombat

Igehely: Jel 22:6-16; Kulcsige: 22:16 „Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.”

Van úgy, hogy elkezdünk valamit, de nem tudjuk befejezni. Szinte minden írónak és festőnek vannak befejezetlen munkái. Például Mark Twain 20 év alatt 3 különböző változatban írta meg A Rejtélyes Idegen című művét, mégis halálakor befejezetlen maradt.

2019. december 27., péntek

Igehely: 1Jn 4:7- 12; Kulcsige: 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”

Mai világunkban a szeretet sokszor csak egy kóbor érzéssé van lecsökkentve, ami fellobbanhat vagy kihűlhet. Egyszer csak megjelenik, mint télen a hó, aminek este még nyoma sincs, reggelre meg már beterítette az egész tájat. Aztán hirtelen elolvad és hűlt helye se marad.

2019. december 26., csütörtök

Igehely: Lk 2:8-20; Kulcsige: 2:10 „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz.”

Egyre több városban a karácsonyi fények felkapcsolása fontos eseménnyé vált, ami egyúttal a karácsonyi rendezvénysorozat megnyitóját is jelenti. A fények felkapcsolása általában az összesereglett tömeg visszaszámolása után egyszerre történik.

2019. december 25., szerda

Igehely: Lk 2:1-7; Kulcsige: 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Lukács evangéliuma viszonylag szűkszavú Jézus születésével kapcsolatosan: dátum, hely és két rövid mondat. Nincs hó, nincsenek állatok, se fogadós, még csak istálló sem. Csak egy jászolba fektetett, rongyokba csavart csecsemő.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”

Nem túl­zás ez az el­vá­rás, hogy min­dig, min­den kö­rül­mé­nyek kö­zött le­gyen bé­kes­sé­günk? Hi­szen em­be­rek va­gyunk, gyak­ran fel­bosszan­ta­nak min­ket mások, tele va­gyunk fel­ada­tok­kal, ha­tár­idők­kel, ké­szü­lünk az ün­nep­re, tehát ter­mé­sze­tes, hogy néha el­ve­szít­jük a bé­kes­sé­gün­ket. Mi­lyen sok­szor men­te­get­jük ma­gun­kat így! Pedig mind­annyi­an vá­gyunk arra, hogy ez ne így le­gyen! Egy ének is be­szél arról, hogy: „Bé­kes­ség­re vá­gyik min­den ember.