2022. január 28., péntek

DÉLELŐTT | 
Aki méltó

Igehely: Lk 7:1-10; Kulcsige: Lk 7:7 „Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”

Ki az, aki méltó az üdvösségre, és ki az, aki nem? A tanítványok úgy gondolták a századosról, hogy méltó arra, hogy Jézus a szolgáját meggyógyítsa, mert sok jót tett a zsidók érdekében. A százados ellenben saját magát nem tartotta méltónak arra, hogy Jézus eljöjjön a házába. Ez az őszinte vallomás és hit tette őt igazán méltóvá arra, hogy az Úr meggyógyítsa a szolgáját.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy méltók vagyunk az üdvösségre! Semmi jót nem tettünk, és nem is tehetünk, hogy az Úr könyörületét és szeretetét kiérdemeljük. Semmivel sem vagyunk különbek és méltóbbak másoknál. Az Úr úgy szeret minket, ahogy vagyunk. De ha elismerjük méltatlan voltunkat, Ő kész arra, hogy megbocsásson, és hogy méltóvá tegyen minket is az üdvösségre. Milyen jó, hogy a mi alkalmatos voltunk nem a mások, nem is a magunk véleményétől függ, hanem egyedül Jézus Krisztus kegyelmétől.

Vigyázzunk, ne essünk abba a hibába, hogy csak egyes embereket tartsunk méltónak az üdvösségre. Az Úr azt mondja, hogy sok utolsóból lesz első, és sok elsőből lesz utolsó. Valljuk meg mi is hittel: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de köszönöm, hogy te mégis megtetted ezt!

Nagy Ferenc

DÉLUTÁN | 

A gazdagság illúziója

Igehely: Jel 3:17-19; Kulcsige: Jel 3:17 „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen.”

A laodiceai gyülekezet gazdagnak tartotta magát. Jézus ezt másképp látta. Ő nem látott mást, csak a szegénységüket, a mezítelenségüket és a vakságukat. Mi hát a valóság? A bűvészek sok trükköt tudnak mutatni, és a nézőkkel elhitetik, hogy az a valóság. Az embernek tudnia kell, hogy az ilyen trükk nem más, mint szemfényvesztés és illúzió. A gazdagságra is úgy tekint sokszor az ember, mint valami bűvésztrükkre. Csodálattal tölti el szívét a látvány, és azt mondja: „ezt én is birtokolni akarom!”

Milyen érdekes, hogy az ember számára a láthatatlan világ illúziónak, a látható világ pedig valóságosnak tűnik. Jézus pedig azt mondja, hogy az ég és a föld elmúlik, de az Ő beszédei nem múlnak el (Mt 24:35). Mi hát az illúzió, és mi a valóság? A zsidókhoz írt levél azt írja, hogy aki hisz, az meggyőződéssel van a láthatatlan dolgok felől. Jézus azt tanácsolja, ha gazdagok szeretnénk lenni, vegyünk tőle tűzben izzított aranyat. Ha felöltözöttek szeretnénk lenni, vegyünk tőle fehér ruhát. És ha látni szeretnénk, kérjük Őt, hogy gyógyítsa meg lelki szemeinket, hogy ne illúzióban, hanem a valóságban éljünk!

Nagy Ferenc

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.