Igehely: Róm 4:13-25; Kulcsige: 4:20-21 „Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.”
Vannak egyéni óhajok, amikhez szeretnénk, ha isteni ígéretek társulnának; vannak ígéretek, amiket könnyen Istentől valóknak gondolhatunk, pedig nem azok; és vannak ígéretek, amiket Isten maga mondott ki.
Igehely: Zsid 11:8-16; Kulcsige: 11:10
Igazi mennyei otthonunkat Isten készítette el – de az ideigvaló, földi otthonunkat is!
Igehely: Róm 4:1-12; Kulcsige: 4:6 „Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot.”
Nem az előre látott engedelmessége, nem a származása, nem a könnyes vagy könnytelen hitvallása, nem az áldozatai vagy a törekvése érdemesítette a hívők atyját Isten kegyelmére. Isten „egyszerűen” csak szólt Abrámnak (1Móz12:1). A sok-sok ember közül éppen Abrámnak!
Igehely: Róm 3:27-31; Kulcsige: 3:30 „Mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.”
Hosszú, kétségbeesett keresés után Luther Márton (1483-1546) a Római levélben találta meg a feleletet élete legfontosabb és legbonyolultabbnak látszó kérdésére: „Vajon hol találok egy könyörületes Istent?” Minden erejével azon volt, hogy valami módon átélje a bűneitől megszabadított ember örömét,
Igehely: Róm 3:21-26; Kulcsige: 3:22 „Mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség.”
Ezen a héten elgondolkodtató, mély üzenetet hordozó igék fölött elmélkedtünk. Sötét felhőként nehezedhetett ránk a mindenkori ember romlottságának képe és Isten igazságos ítéletének elkerülhetetlensége.
Igehely: Róm 3:9-20; Kulcsige: 3:10-11 „Amint meg van írva: «Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.»”
Victor Hugo A nyomorultak című világirodalmi remekművében annak a látásának is hangot ad, hogy a 20. század a béke korszaka lesz. Megszűnnek a háborúk, véget érnek a leigázások, nem lesz több kizsákmányolás, és az emberekre a boldogság időszaka virrad.
Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.