Igehely: Róm 5:12-17; Kulcsige: 5:15b „Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.”
Jézus Krisztus nem azért jött elsősorban, hogy káprázatos dogmatikai tételek megfogalmazására serkentse a világban élőket –azért is! Fő célja a mi megváltásunk volt; az, hogy hasonlatosakká tegyen Önmagához.
Igehely: Róm 5:1-11; Kulcsige: 5:9 „Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.”
A megigazulás ajándékcsomagja tulajdonképpen egy kincsesláda. Színültig telt kincsesláda, melynek szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét képtelenek vagyunk bármilyen mércével behatárolni.
Igehely: Róm 4:13-25; Kulcsige: 4:20-21 „Isten ígéretében nem kételkedett hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.”
Vannak egyéni óhajok, amikhez szeretnénk, ha isteni ígéretek társulnának; vannak ígéretek, amiket könnyen Istentől valóknak gondolhatunk, pedig nem azok; és vannak ígéretek, amiket Isten maga mondott ki.
Igehely: Zsid 11:8-16; Kulcsige: 11:10
Igazi mennyei otthonunkat Isten készítette el – de az ideigvaló, földi otthonunkat is!
Igehely: Róm 4:1-12; Kulcsige: 4:6 „Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot.”
Nem az előre látott engedelmessége, nem a származása, nem a könnyes vagy könnytelen hitvallása, nem az áldozatai vagy a törekvése érdemesítette a hívők atyját Isten kegyelmére. Isten „egyszerűen” csak szólt Abrámnak (1Móz12:1). A sok-sok ember közül éppen Abrámnak!
Igehely: Róm 3:27-31; Kulcsige: 3:30 „Mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által.”
Hosszú, kétségbeesett keresés után Luther Márton (1483-1546) a Római levélben találta meg a feleletet élete legfontosabb és legbonyolultabbnak látszó kérdésére: „Vajon hol találok egy könyörületes Istent?” Minden erejével azon volt, hogy valami módon átélje a bűneitől megszabadított ember örömét,
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?