Igehely: Mt 7:21-23; Kulcsige: Mt 7:21 „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Sokan zavarban vagyunk, amikor ezeket az igéket kell magyaráznunk, hiszen Jézus világosan kijelenti, hogy a keresztyén közösségekben szolgáló testvérek között is vannak olyanok, akik csupán saját dicsőségüket és igazságukat keresik az Úr szolgálatában. Ők nem mennek be a mennyek országába.
Igehely: Mt 8:1-4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: «Akarom. Tisztulj meg!» És a lepra azonnal letisztult róla.”
Jézus korában a leprát a rágalmazás, a vérfertőzés és a hivatalbitorlás büntetésének tartották. A messiási időkre várták ennek a betegségnek a megszűnését, mivel hitték, hogy a Messiás megszabadítja és megtisztítja Isten népét még ezektől a bűnöktől is, és elhozza a rend és a béke országát.
Igehely: Mt 7: 15-20; Kulcsige: 7:17 „Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.”
Az udvarunkon van egy körtefa, amelyet a betegségek alaposan megtépáztak. Már sokszor elhatároztam, hogy kivágom, mert olyan éktelen. Csonkjából azonban egy friss ág hajtott ki, amely minden évben ontja a zamatos gyümölcsöt.
Igehely: Mt 7: 12-14; Kulcsige: 7:13 „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.”
A közlekedésben a lehető legegyenesebb és legszélesebb utat választjuk, mert az biztonságos és kockázatmentes. Ez a hozzáállásunk sokszor a lelkünk esetében is. „Ha a többség azt teszi, akkor az valószínűleg helyes is” – gondoljuk. Az Istennel való járás pedig ma is a szoros kapunál kezdődik.
Igehely: Mt 7:7-11; Kulcsige: 7:8 „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”
Földi életünk legnagyobb lehetősége áll előttünk: egy kitöltetlen csekk! Tett-e valaha valaki ekkora ígéretet nekünk? Mégis miért vonatkozik ránk is Jakab megállapítása: „nem kapjátok meg, amit kértek”. Az Úr Jézus három igével fejezi ki az imádság cselekményét: kérés, keresés, zörgetés.
Igehely: Mt 7:1-6; Kulcsige: 7:6 „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”
Erről az igéről Roboám, Júda királya jutott az eszembe, aki a templom elrabolt arany kincseit rézzel helyettesítette (2Krón 12). Az apja által készített arany eszközöknek csak a csillogása maradt meg, de nem az értéke. A kutyáknak az Isten népe szentségére fáj a foguk, mondja ez az igevers.
Igehely: 1Thessz 1:1–4; Igehely: 1Thessz 1:4 „Mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.”
A napokban elkezdtem egy képzést, melynek keretében az évfolyamot négy kisebb csoportra osztották. A csoportbeosztást – a helyszínekkel együtt – jó előre elküldték, azonban a képzés napján bizonyos okok miatt változtattak a helyszíneken. Ez okozott némi kavarodást, mert egyesek a régi, mások a frissített kiírás szerint keresték meg a valós vagy vélt csoportjukat. Izgalmas volt látni az arcokon a felismerést, amikor rádöbbentek, hogy ők nem ebbe a csoportba hivatalosak.