Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”
Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.
Roboámnak az apja iránti tiszteletlensége és a szívében lévő dac vezetett oda, hogy Izráel törzsei elfordultak tőle, és véglegesen két királyságra szakadt Isten választott népe. Bűnének következménye az lett, hogy generációkat fosztott meg az ígérettől: „jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked” (5Móz 5:16).
Elhiszed-e, hogy a személyes és családi jóléted valóban az ötödik parancsolat megtartásától függ? Fölismerted-e már, hogy a te tiszteleted és engedelmességed mások jólétére is hatással van? „A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra... Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár.” (Péld 13:1,3)
Győri Gábor
Jórám romlást hozó házassága
Igehely: 2Krón 21:4–7, 12–14; Kulcsige: 2Krón 21:6 „Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az Úr.”
Az ország kettészakadása után nagyjából 90 évvel járunk. Az Úrhoz való ragaszkodás szempontjából egyre rosszabb és rosszabb a helyzet. A déli királyság, Júda, aminek a királya volt Jórám, mindig egy kicsit hűségesebb volt az Úrhoz, mint az északi királyság, Izráel. Isten már évszázadokkal korábban figyelmeztette népét, hogy mi fog történni akkor, ha összeházasodnak az itt élő bálványimádó népekkel: „tőrré és csapdává lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövisekké, míg ki nem pusztultok erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek” (Józs 23:13). Isten figyelmeztetése mögött nem előítéletek, nem genetika és semmiféle rossz szándék nincsen, egyszerűen tudta, hogy az idegen kultúrával és hagyományokkal az idegen bálványistenek tisztelete is meg fog jelenni szeretett népe életében. Bár papíron úgy tűnik, ezzel meg lehet erősíteni az uralkodó királyi ház hatalmát, vagy akár az országot újra egyesíteni, de ezek csupán emberi tervek. A valóság az lett, hogy Júda is bekapcsolódott Aháb bálványimádásába. Jórám felesége éppen olyan rossz hatással lett férjére, mint Jézabel volt Ahábra.
Győri Gábor
Új hozzászólás