Igehely: 1Jn 4:7- 12; Kulcsige: 4:9 „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.”
Mai világunkban a szeretet sokszor csak egy kóbor érzéssé van lecsökkentve, ami fellobbanhat vagy kihűlhet. Egyszer csak megjelenik, mint télen a hó, aminek este még nyoma sincs, reggelre meg már beterítette az egész tájat. Aztán hirtelen elolvad és hűlt helye se marad.
Igehely: Lk 2:8-20; Kulcsige: 2:10 „Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz.”
Egyre több városban a karácsonyi fények felkapcsolása fontos eseménnyé vált, ami egyúttal a karácsonyi rendezvénysorozat megnyitóját is jelenti. A fények felkapcsolása általában az összesereglett tömeg visszaszámolása után egyszerre történik.
Igehely: Lk 2:1-7; Kulcsige: 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Lukács evangéliuma viszonylag szűkszavú Jézus születésével kapcsolatosan: dátum, hely és két rövid mondat. Nincs hó, nincsenek állatok, se fogadós, még csak istálló sem. Csak egy jászolba fektetett, rongyokba csavart csecsemő.
Igehely: Zsolt 40:1-10; Kulcsige: 40:8 „Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.”
Életem során sokszor kellett végtelennek tűnő sorokat kivárjak, és azt sem tudtam mit tegyek, hogy unalmamat elverjem. Néha viszont a várakozás izgalommal teljes volt, mert tudtam, hogy sorsdöntő eseménynek leszek részese. A 40.
Igehely: Mt 3:1-12; Kulcsige: 3:3 „Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: «Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!»”
Advent ünnepe magában hordozza, hogy Isten elégedetlen a jelenlegi világ állapotával és feltett szándéka, hogy gyarapítsa a szeretetet, békét és igazságot.
Igehely: Lk 1:5-25; Kulcsige: 1:17b „Hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”
A keresztyénséget az különbözteti meg a többi hitrendszertől, hogy a reménység (a hittel és szeretettel együtt) áll a középpontban. Ez advent alkalmával még inkább nyilvánvaló, hiszen advent a várakozás ünnepe, ami egyben a reménységé is. Ha nincs reményünk, nem fogunk várni.
Igehely: Zsolt 96:1–13; Kulcsige: Zsolt 96:11 „Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!”
Az énekíró fohásza jut eszembe: „Ó hangold fel hangszerem, hangolj fel engem...” Mindannyian tudjuk és tapasztaljuk, hogy a legapróbb, legegyszerűbb dolgok is képesek lehangolni, és elrontani akár az egész napunkat. Mégsem a véletlen vagy a sors dönti el, hogy éppen milyen napunk lesz - mi magunk tehetünk róla!