Igehely: Ézs 63:7-19; Kulcsige: Ézs 63:16 „Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.”
Izráel népe tisztelettel beszélt az ősatyákról, Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról. Jézussal beszélgetve még dicsekedtek is: „A mi atyánk Ábrahám!” – mondták jelentőségteljesen (Jn 8:39). Ez azonban kimerült a hagyománytiszteletben, nosztalgiában, szép emlékekben. Amikor bajba kerültek, szabadításra vágytak, rájöttek, hogy a tisztelt atyák nem sokat tehetnek: „Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel (Jákób) nem törődik velünk.” Rá voltak utalva Jahve segítségére, visszaemlékeztek azokra a szabadításokra, amelyeket átélt népük: „Uram, te vagy a mi atyánk!”
Mi is tisztelettel és szeretettel tartozunk édesapánknak, nagyapánknak, hálát kell adnunk értük a mindenható Istennek. Ha szerető, hívő családban nőttünk fel, ők képviselték vagy képviselik a családban Istent. Édesanyánk mellett elsősorban tőlük tanulhattuk meg, mit jelent hitben járni, láttuk, és látjuk őket őszintén imádkozni. Szeretettel fegyelmeznek is, óvatosan levágják rólunk a vadhajtásokat. Azt is látjuk azonban, hogy a lehetőségeik korlátozottak, erejük és tehetségük véges, sőt, ők is megváltásra szoruló, bűnös emberek.
Az is előfordul – főleg nem hívő családban – hogy az apa elhanyagolja családját, gyermekeit, különböző káros szenvedélyek rabságában él, vagy a munka, a karrier tölti ki minden idejét. Én magam is mérlegre kerülök: Milyen apa vagyok? Ha gyermekként, álmomban látnám mostani felnőtt önmagam, vajon nem riadnék-e fel rémülten?
Izráel fiaihoz hasonlóan be kell látnunk, hogy szükségünk van egy igazi apára, atyára, aki feltétel nélkül szeret, és gondoskodik rólunk. Ezt a mennyei Atyát találtuk meg Jézus Krisztus által, aki kereszthalálával kibékített minket a teremtő Istennel. Amikor a Szentlélek újjászült bennünket, megkaptuk a fiúság Lelkét, az Atya fiává fogadott, és boldogan kiálthatjuk: Abbá, azaz Atyám! (Róm 8:15). Ennek a mennyei Atyának a szeretetét láthatjuk Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázatában is, ahol az Atya szeretettel fogadja vissza a bűn mélységeiből megtérő fiút.
Örvendezzünk, és adjunk hálát, hogy ilyen szerető mennyei Atyánk van, apaként pedig tanuljuk meg tőle, hogyan lehetünk igazi apák!
Dobos Péter
Imaáhítat: Köszönjük meg, amit apánktól tanulhattunk, de még inkább, amit Mennyei Atyánktól! – Jn 8:38
Bibliaóra: Alázkodj meg Isten előtt! – Jón 2:2-11 (Zsolt 46:11)
Az evangélium tartalma
Igehely: 1Kor 1:18-31; Kulcsige: 1Kor 1:18 „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”
Két világ áll szemben egymással. Az ütközőpont az evangélium, a keresztről szóló beszéd. Az egyik oldal azt mondja: „Á, ez bolondság!” A másik oldal: „Mi innen vesszük az erőt, a békességet és szeretetet.” Ma már sok keresztény egyház nem mer bűnről, ítéletről, bűnvallásról, megváltásról, Krisztus keresztjéről beszélni, mert nem akarja megsérteni azokat, akiknek ez bolondságnak tűnik. Jóban akarnak lenni a világgal. Elfelejtik, hogy „a világ barátsága ellenségeskedés Istennel” (Jak 4:4).
„De nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje” (18. v.). Mi, megváltottak, megértettük, hogy Krisztus értünk jött e világra Isten Fiaként, értünk volt engedelmes a kereszthalálig, ahol eltörölte bűneinket, kiemelt a reménytelenségből, és üdvösséget, örök váltságot szerzett nekünk. Ez a bizonyosság erőt ad a kísértések felett, a megpróbáltatásokban, az emberi erőt meghaladó kihívásokban. Olvassuk, hallgatjuk az igét, és a Szentlélek erővel tölt el bennünket. Erőt ad arra, hogy szeressük ellenségeinket, még azokat is, akik ezt bolondságnak tartják.
A korinthusi gyülekezet nagy része felszabadított rabszolgákból, bevándorlókból állt, kevesen voltak közöttük értelmiségiek. És Isten őket hívta el az üdvösségre, bizonyságtevésre, igehirdetésre.
Egyik lányom egyszer kutyát akart venni, ezért elmentünk egy tenyésztőhöz. A kis kíváncsi jószágok egyből rohantak oda hozzánk, ugráltak, csóválták a farkukat, bohóckodtak. Volt azonban egy, amelyik félrehúzódott, ott búslakodott egymagában. Amikor a lányom meglátta, rámutatott: Ő kell nekem! A mai gyülekezetekben vannak, akik azért nem szolgálnak, mert úgy gondolják, nem alkalmasak erre. Isten a világ szemében bolondokat, az erőtleneket, a lenézetteket, a semmiket választotta ki arra, hogy megszégyenítse az erőseket, okosakat, bölcseket. Rájuk nézett, és ezt mondta: Ők kellenek nekem!
Talán te is kisebbségi érzésekkel küszködsz, ezért visszahúzódsz, úgy érzed, nincs elég erőd, tehetséged a szolgálathoz. Nos, ha így van, pont te kellesz az Istennek! Ha egy felszabadított rabszolgát, egy ide-oda kallódó nincstelent, a többség által lenézett embert így fel tudott emelni az Isten, hogyne tudna téged is használni!
Dobos Péter
Új hozzászólás